Albert Gábor

Albert Gáboir (1929-2017) József Attila- és Kossuth-díjas író, esszéíró. 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. A Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja. Írt cselekményes novellát, jelképes kisregényt, „sűrű szövésű tudatregényt" és fölfedező erejű szociográfiát. Érdeklődése kiterjedt a magyar múlt nagy fordulataira, az Árpádok korára, az 1848-as szabadságharc utóéletére, a trianoni békediktátum következményeire. Nemzedékének történelmi élménye, az 1956-os forradalom számára is meghatározó jelentőségű. Tanulmányaiban a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva, korának társadalmi kérdéseire, a magyar sorskérdésekre kereste a választ. Mint Németh László, az írást ő is szolgálatnak, szerepnek, tenni és hatni akarásnak tekintette, erős kötődéssel a magyar protestantizmus szellemi hagyományaihoz. 

1988-ban Tőkéczki Lászlóval és néhány más protestáns értelmiségivel megalakította a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületet. 1991–92-ben az Új Magyarország c. napilap alapító főszerkesztője, 1992–95 közt a határainkon kívül élő magyar kisebbségnek szóló Magyarok Világlapját szerkesztette.

• PDF | REZ |

  Albert Gábor
  Hajótöröttként a tengeren

  A tanulmány a kultúra sokrétű fogalmának elemzésekor arra a megállapításra jut, hogy az lényegét tekintve nem cél, hanem a túlélés eszköze. A kultúrát mindig a közösségi igény hozza létre, mindig közösségi értékeket, célokat szolgál. Egy nemzet a kultúrájában határozza meg önmagát: a kultúra a nemzet alkotmánya, amely összekapcsolja létezésének időbeli és térbeli dimenzióit. A nemzeti önazonosság nem más, mint az adott közösség kultúrájában való biztos tájékozódás, annak használatában és építésében való aktív – olykor nem is tudatos – közreműködés.

  ENG
  Albert Gábor: Hajótöröttként a tengeren - Magyar Művészet 2015/2