Rácsok Gabriella PhD

református teológus-lelkész, angol szakos bölcsész, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai docense, oktatási rektor-helyettese. Kutatási területe a teológiai etika, a teológia és film, a valláslélektan és a felekezetközi párbeszéd.

• PDF | REZ |

  Rácsok Gabriella
  Film és teológia párbeszéde Isten csendjéről Ingmar Bergman Úrvacsora című filmje alapján

  Bergman vallásos témájú filmjei a modern ember vívódását ábrázolják, aki elveszítette a transzcendens bizonyosságát, és létét az értelmetlenség fenyegeti. A hetedik pecséttől (1956) a rendező filmjeinek fő témája: Isten csendje, Isten hallgatása és Isten hiányának a megtapasztalása. A tanulmány az Úrvacsora szereplőinek vallásos reflexiói mögött meghúzódó teológiai kérdéseket írja le, és a film által felvetett dilemmákat gondolja tovább. Bergman munkáiban az isteni és a megváltás keresése nem az evilági szférán kívül történik, mert az „itt” és a „túli” annyira szorosan összetartozik, hogy a transzcendens pólus semlegessé válik, és csak az immanens marad. Egy másik megközelítésben az Isten csendje metaforával Bergman az isteni kifejezhetetlenségét hangsúlyozza, elutasítva ezzel a transzcendens és az immanens ellentétét. A filmnézőnek ez két utat kínál. A transzcendencia alteritásként való megtapasztalása az emberi korlátok egyfajta felfedezése és legyőzése, nem pedig az istenivel való találkozás. De a radikális immanenciának ezen az útján a rendező a hiány ábrázolásával, a kontraszt megrendítő hatásával a transzcendencia, sőt a megváltás utáni vágyat is felébresztheti.

  ENG
  Rácsok Gabriella PhD: Film és teológia párbeszéde Isten csendjéről Ingmar Bergman Úrvacsora című filmje alapján - Magyar Művészet 2015/4