Diószegi László PhD

történész, egyetemi oktató, film- és sorozatszerkesztő, Bezerédi-és Harangozó-díjjal kitüntetett koreográfus, néptáncművész. 1993 óta a Martin György Néptáncszövetség elnöke, 2012 óta a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának tagja.

• PDF | REZ |

  Diószegi László
  A magyar néptánc történelmi pillanatai

  Az 1930-as években kibontakozó Gyöngyösbokrétamozgalommal született meg a magyar színpadi néptáncművészet: a városi közönség először itt találkozott színházi környezetben a magyar paraszti kultúra, a néptánc, népszokás, népviselet még létező hagyományaival. A sematizált, idilli folklórt bemutató mozgalmat a II. világháború és az azt követő kommunista kultúrpolitika elsöpörte, de az ötvenes években a derűt sugárzó népművészet ismét fontos ideológiai szerepet kapott: megfosztották nemzeti jellegétől, és mojszejevi mintára egy sterilizált és stilizált néptáncot konstruáltak. A hatvanas években új korszakot nyitottak a nem hivatásos táncegyüttesek, amelyek drámai hangvételű, katartikus, mély társadalmi mondanivalójú alkotásokat állítottak színpadra. A hetvenes évek forradalmi változását a nemzeti karaktert hangsúlyozó tánc házmozgalom jelentette: a művészeti ág ezzel visszakerült eredeti közegébe, hagyományos funkciójába, és jelentősen közelítette a színpadi néptáncot az élő folklórhoz. A rendszerváltás után a néptáncot ma is változó és élő matériának tekintő, valósághű, az egyéniséget hangsúlyozó, improvizatív alkotások tűntek fel a színpadon, de az autentikus táncok színpadra állításában elért eredmények mellett a magyar néptáncművészet még adós a „bartóki modellhez” hasonló koreografálási formanyelv kialakításával.

  ENG
  Diószegi László PhD: A magyar néptánc történelmi pillanatai - Magyar Művészet 2014/3-4