Lechner Ödön

építész, a magyar stílusú szecesszió úttörője, királyi tanácsos, a Ferenc József lovagrend lovagja. Bátyja Lechner Gyula festő, öccse Lechner Károly orvos, fia ifj. Lechner Ödön (Lechner János Ödön) festőművész, unokaöccse Kismarty-Lechner Jenő építész.

• PDF | REZ |

  Lechner Ödön
  Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz

  A történelem során minden kultúrnépnek megvolt a maga formanyelve. Művészi nyomokat csakis azok hagytak hátra, amelyek megfelelő képességgel bírtak saját formaviláguk, stílusuk megalkotására, és arra törekedtek, hogy ne alkossanak más formanyelven. A hazai művészet történetében fontos stíluskorokat – a gótikától a romantikáig – egyszerű formaátvétel jellemez, és utólag lehetetlen pótolni e veszteséget. Bár nemzeti nyelvünk másfélszáz évvel korábban szabadult meg az idegen hatástól, mint a nemzeti formanyelv, a magyar nyelv idegen az európai közegben, ezért alkalmatlan a kultúpozíció megteremtésére. Viszont a technika fejlődése kedvező feltételeket teremtett, hogy nemzetközi szinten is hasson egy új magyar formanyelv: az építészetben nyelvében megjelenhet a nemzeti egyéniség. Az építészet hatására a többi, nyelvhez nem kötődő művészeti ág is erre az útra léphet: ha a képzőművészetek a magyaros építészet keretében fognak fejlődni, akkor lesz önálló magyar festészet, magyar szobrászat és magyar iparművészet, mert megszületett nemzeti továbbfejlődésük előfeltétele: a magyar ház, a templomtól a kunyhóig. A magyar építészeti formanyelv kimunkálása azonban megvalósíthatatlan, amíg a döntéshozók nem a művészek, hanem a tudósok és az üzletemberek közül kerülnek ki.

  ENG
  Lechner Ödön: Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz - Magyar Művészet 2014/3-4