Solymosi-Tari Emőke PhD

Lajta László- és Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész, szakíró, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. Fő kutatási területe Lajtha László zeneszerzői munkássága. 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja és Művészetelméleti Tagozatának vezetője.

• PDF | REZ |

  Solymosi-Tari Emőke
  Lajtha László „Forradalmi” szimfóniája

  Lajtha László számára a szimfónia jelentette az abszolút zenét. Amennyiben a szerző nem akart semmilyen külső, zenén kívüli programot ábrázolni, vajon kimondható-e, hogy az 1957-ben írt háromtételes VII. szimfóniája (Op. 63.) az egy évvel korábbi magyar forradalom és szabadságharc leverésének visszhangja volt? Mennyire tekinthető a darab egy történelmi eseményre adott közvetlen művészi reflexiónak? E kérdéseket a szimfónia változó alcímei és ellentmondásos értelmezései is jogossá teszik. A szerző nyomozásba kezd, hogy közelebb jusson a VII. szimfónia világához. A válaszkeresés során főként a zeneszerző – az élete utolsó éveiben Erdélyi Zsuzsannának adott – nyilatkozatait vizsgálja, de kitér az ősbemutató kritikai visszhangjára, a VII. szimfónia helyére Lajtha tragikus szimfónia-ciklusában, magára a darab elemzésére és későbbi sorsára is, hogy Lajtha László művét abban a sokrétű zenei, esztétikai, lélektani és történelmi összefüggésrendszerben láttassa, amelyben keletkezett.

  ENG
  Solymosi-Tari Emőke PhD: Lajtha László „Forradalmi” szimfóniája - Magyar Művészet 2016/4