Pécsi Györgyi

József Attila-, Pro Literatura-, Kölcsey-, Székelyföld-, Irodalmi Jelen- és Hídverő-díjas kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő. Fő kutatási területe a határon túli magyar irodalom. Monográfiát írt Kányádi Sándorról és Tőzsér Árpádról. A Kortárs rovatvezetője, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az MMA Kiadó ügyvezetője.

• PDF | REZ |

  Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával
  Ferdinandy Györggyel beszélget Pécsi Györgyi

  Ferdinandy György 1956 őszén elsőéves francia szakos egyetemistaként hagyta el Magyarországot, és közel fél évszázados emigráció lett a sorsa. Tizenegy évet élt Franciaországban. Első két könyvét franciául írta, majd a spanyol nyelvű Puerto Ricó-i egyetemen tanított harmincöt évig. Az ezredforduló óta Miamiban és nagyobbrészt Budapesten él. Magyarul, franciául és spanyolul mintegy hatvan kötete jelent meg. A Saint-Exupéry-, József Attila- és Márai Sándordíjas író, irodalomtörténész, egyetemi tanár hasonló utat járt be, mint Remenyik Zsigmond, akinek spanyol nyelvű munkásságát elemző kutatásai forrásértékűek. A beszélgetés során Ferdinandy György az írói mesterség alapanyagához, a nyelvhez való viszonyáról is vall. Az emigráció évtizedei arra ébresztették rá, hogy a tanult nyelvek elkophatnak, de az anyanyelv – amely egyetlen formája az írói elmélyedésnek – nem. Az erőszakos nyelvváltás az öngyilkosság egyik formája, mert az alkotó, ha akarja, ha nem, magával viszi saját hagyományát. Ezért is reménytelen erőfeszítés, amikor az író felnőttként kultúrát és nyelvet akar váltani, hiszen a lényeges dolgokról csak az anyanyelvén tud szólni.

  ENG
  Pécsi Györgyi, Ferdinandy György: Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ | ENG
  Pécsi Györgyi, Radics Péter: A sokféleség összessége, amit magyar irodalomnak nevezünk - Magyar Művészet 2021/3