Magyar Művészet 2015/3

3. évfolyam 3. szám

Tartalomjegyzék

• PDF | REZ |

  Gergely András
  A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit

  Széchenyinél hiányzott az a homogén családi-környezeti háttér, amely a nyelvhez való érzelmi viszony biztosítéka, ezért a szó klasszikus értelemben nem volt anyanyelve. Kezdettől egy kevert nyelvi világ vette körül, előbb a magyar és a német, majd a francia. A németet használta a leggyakrabban, de még ebben a nyelvben sem mozgott tökéletes biztonsággal. E zavar egyik tényezője és tünete a nyelvi kompetencia gyengesége; nem tudta megtalálni azokat a kifejezéseket, amelyek hűen közvetítették volna gondolatait. Széchenyinél a lelki gazdagság és a nyelvi szegényesség sajátos metafizikai-antropológiai ellentétté alakult, de e feszültség feloldására nem az elhallgatással, inkább a túlbeszéléssel, túlírással és állandó önértelmezéssel tett kísérletet. Az életét végigkísérő, a nyilvánosság előtt kevéssé ismert németül írt naplók és a nagyközönségnek szánt magyar nyelvű művek összefüggenek egymással: a naplók alkotják azt az ősszöveget, amelyből a szerző merít, az eredetileg ott rögzített élmények, valamint a tényanyag átkerül a harmincas évek nagy munkáiba és a röpiratokba. Széchenyi Döblingben szabadult meg végleg a németes gondolkodástól, az itt írt Önismeret című naplószerű műve már dúskál a magyar nyelvi leleményben.

  ENG
  Gergely András DSc: A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit -
• PDF | REZ | ENG
  Kulin Ferenc PhD: A többnyelvű művészet -
• PDF | REZ |

  A nyelv, amely Európát sok száz éven át összetartotta
  Szörényi Lászlóval a kétnyelvűség bűvös hatásáról beszélget Lőcsei Gabriella

  Szörényi László, a magyarországi humanizmus és az európai újlatin költészet nemzetközi hírű kutatója, a Hungaria Latina Magyar Neolatin Egyesület alapítója, történelemtudományi és irodalomtörténeti példák sorával ismerteti, elemzi azt a hatást, amelyet a latin nyelv két évezreden át Európa népeire – nemzeti nyelvükre s kultúrájukra is – gyakorolt. A beszélgetés során azokat a nyugat- és észak-európai országokat is megemlíti, ahol napjainkban ismét divat lett latinul tanulni, miközben idehaza egyre több középiskolából száműzik az ókori Itália Latium tartományából világhódító útra indult nyelvet.

  ENG
  Szörényi László DSc, Lőcsei Gabriella: A nyelv, amely Európát sok száz éven át összetartotta - Szörényi Lászlóval a kétnyelvűség bűvös hatásáról beszélget Lőcsei Gabriella
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  „A múltat végképp eltörölni”
  A posztmodern nyelvi forradalom

  A filozófia története során egyetlen iskola sem támaszkodott olyan mértékben a nyelvészeti megfontolásokra, mint a posztmodernizmus. A strukturalizmus és a formalizmus nyomdokain a posztmodernizmus legradikálisabb célja egy új nyelv kialakítása, amely végképp eltörli a modernitásban még maradványszerűen meglévő tradicionális elemeket. Az új nyelv megteremtésének három eszközéül a nyelv referencialitásának elutasítása, lo go cen trizmusának kiküszöbölése, valamint a jelölő–jel–jelölt kapcsolatának átértelmezése szolgált. A nyelv korlátlan szabadságát célzó posztmodern szövegben maga a nyelv gondolkodik az ember helyett, az ilyen szöveg ezért kelti sokszor üres, puszta retorikai játék benyomását. A posztmodernizmus valójában radikális fundamentalizmust takar, mert a totalitás egészének átértelmezésére, retrospektív átírására tart igényt, ezzel kívánja felszabadítani az embert minden felettes, elnyomó, metafizikai hatalom alól. Az individuum totális autonómiájának megvalósításához a nyelv metafizikátlanítása a legfőbb eszköz, csakhogy ezzel maga a nyelv válik metafizikai tényezővé, olyan felettes hatalommá, amelytől a posztmodernizmus éppen a nyelv segítségével akarja felszabadítani az embert.

  ENG
  Buji Ferenc: „A múltat végképp eltörölni” - A posztmodern nyelvi forradalom
• PDF | REZ |

  Kovács Imre
  Egy zenei-költői nyelv születéséről

  Liszt 1855-ben publikált Zarándokévek I. című zongoraciklusa egyedülálló dokumentuma a svájci alpesi tájhoz kapcsolódó irodalmi, hang- és vizuális élmények komplex műalkotássá válásának. A zeneszerző arra vállalkozott, hogy megteremtse a költészettel rokon, de annak felülmúlására törekvő, újfajta művészi-zenei nyelvet, amely szándékai szerint képes a befogadót a végtelennel érintkező „beavatási folyamat” részesévé tenni. A társművészetek egységében töretlenül hívő Liszt olyan nyitott művet alkotott, amely műfajokon átívelő művészi dialógusban integrálja irodalmi forrásait és analógiáit.

  ENG
  Kovács Imre PhD: Egy zenei-költői nyelv születéséről -
• PDF | REZ |

  Pálfalvi Lajos
  Többnyelvűség, transzkulturalitás és fehérorosz identitás

  A nemzetek többnyire egyszerű sztereotípiákban érzékelik egymást, de Magyarország szomszédságában léteznek olyan nemzetek is, amelyekről sztereotípiáink sincsenek. A fehérorosz név azt sugallja, hogy az orosz nemzeten belül különítik el magukat, de valójában részei e nagy nemzetnek. A keleti szláv térségben kialakult terminológiai zűrzavar hűen tükrözi az orosz birodalmi terjeszkedést, a nyelvek és identitások bekebelezését. A fehérorosz nemzet nem az orosz etnikumhoz képest határozza meg magát, hanem a nem orosz keleti szlávokon, az egykori Kijevi Rusz területén belül választja el magát a tőle délre élő ukránoktól. A fehérorosz kulturális emlékezet olyan különleges övezet, amelyben megfér egymás mellett a Kelet és a Nyugat. Modern nemzetté válásukat végigkíséri az anyanyelv és a nemzeti jelképek használatáért vívott küzdelem, hiszen az orosz kultúra évszázadok óta harcol a fehérorosz ellen. Az utóbbi áll vesztésre, és ennek tragikus következménye a nyelv visszaszorulása, de a szellemi elitben megtörtént a posztkolonialista fordulat, és ebben fontos szerepet játszott az anyanyelv választásának és visszahódításának katartikus élménye. Ma a fehéroroszok az országukban szétszóródva élnek: szigetcsoportokat alkotnak az orosz tengerben. Virtuális közösségüket a fehérorosz szövegek tartják fenn.

  ENG
  Pálfalvi Lajos CSc: Többnyelvűség, transzkulturalitás és fehérorosz identitás -
• PDF | REZ |

  Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával
  Ferdinandy Györggyel beszélget Pécsi Györgyi

  Ferdinandy György 1956 őszén elsőéves francia szakos egyetemistaként hagyta el Magyarországot, és közel fél évszázados emigráció lett a sorsa. Tizenegy évet élt Franciaországban. Első két könyvét franciául írta, majd a spanyol nyelvű Puerto Ricó-i egyetemen tanított harmincöt évig. Az ezredforduló óta Miamiban és nagyobbrészt Budapesten él. Magyarul, franciául és spanyolul mintegy hatvan kötete jelent meg. A Saint-Exupéry-, József Attila- és Márai Sándordíjas író, irodalomtörténész, egyetemi tanár hasonló utat járt be, mint Remenyik Zsigmond, akinek spanyol nyelvű munkásságát elemző kutatásai forrásértékűek. A beszélgetés során Ferdinandy György az írói mesterség alapanyagához, a nyelvhez való viszonyáról is vall. Az emigráció évtizedei arra ébresztették rá, hogy a tanult nyelvek elkophatnak, de az anyanyelv – amely egyetlen formája az írói elmélyedésnek – nem. Az erőszakos nyelvváltás az öngyilkosság egyik formája, mert az alkotó, ha akarja, ha nem, magával viszi saját hagyományát. Ezért is reménytelen erőfeszítés, amikor az író felnőttként kultúrát és nyelvet akar váltani, hiszen a lényeges dolgokról csak az anyanyelvén tud szólni.

  ENG
  Pécsi Györgyi, Ferdinandy György: Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával - Ferdinandy Györggyel beszélget Pécsi Györgyi
• PDF | REZ |

  „Elképzelem, hogy Shakespeare úgy dönt, nem foglalkozik politikával…”
  Szabó Istvánnal beszélget Tóth Klára

  Napjaink európai filmgyártását egyre kevésbé az önálló nemzeti arculat, inkább a koprodukciók uralma jellemzi. De a nemzeti színek nem feltétlenül a koprodukciókban tűnnek el, hanem akkor, ha a film elveszíti kapcsolatát azzal a társadalommal, amely az alkotók mögött áll. A rendszerváltás előtti magyar filmek külföldi sikereit az magyarázta, hogy a hazai társadalmi kérdésekről, a magyar történelemről és annak hatásáról szóltak. És ezt ma sem lehet megkerülni: erős kulturális gyökérzet és annak a filmben való megjelenése nélkül nem lehet művészfilmet forgatni.

  ENG
  Tóth Klára, Szabó István: „Elképzelem, hogy Shakespeare úgy dönt, nem foglalkozik politikával…” - Szabó Istvánnal beszélget Tóth Klára
• PDF | REZ |

  Végh Attila
  A megszólított lét

  Nem csupán a nyelvművelésben, hanem a XX. századi filozófiában is megjelent a nyelvvel kapcsolatos veszteségérzet: a történelem során a nyelv elszakadt a léttől. Heidegger a folyamat kezdőpontjaként azt az időszakot jelölte meg, amikor a preszókratikus bölcselet átadta a helyét a szofisták, Platón és Arisztotelész tevékenységének. A „nyelvromlás” kezdete a logosz értelemmódosulásainak vezérfonala mentén követhető. A logosz logikává lett – véli a német filozófus –, a lét már nem mondja ki magát a filozófiában. A tanulmány egyrészt felvázolja a heideggeri víziót, másrészt bemutatja, amint a logosz – a nyelvi „létvesztés” három állomásán (Hérakleitosz, Platón, Arisztotelész) át, jelentésváltozásai közepette is – megőrizte lényegét. Végül azt elemzi, hogy a szó jelentésváltozásai hogyan illeszkednek a heideggeri „elbeszélésbe”. A létkérdés kérdezésének, elfelejtésének és anam né szi szé nek hagyománya, tehát a filozófiai gondolkodás egymásra épülő reflektív rétegei és a rétegek között való tájékozódás, iránykeresés az „eredeti” létértelem felé egyetlen kérdést fogalmaz meg: hogyan viszonyulunk a hagyományhoz? Olyan határkérdés ez, amelyet elfeledve, megtagadva is őrzünk. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a nyelv nem vesztette el kapcsolatát a léttel.

  ENG
  Végh Attila: A megszólított lét -
• PDF | REZ |

  Cseppentő Krisztina
  Tékozló fiak
  A szakralitás Rainer Maria Rilke művészetében

  A tanulmány Rainer Maria Rilke két olyan korai művét elemzi, amelyek a tékozló fiú történetét dolgozzák fel: először a Tékozló fiú kivonulása című versben, majd egyetlen prózakötete, a Malte Laurids Brigge feljegyzéseinek záró jelenetében. Az újszövetségi példabeszéd középpontjában az Atya szeretete áll, a vers és a regénybeli legenda főszereplője a Fiú. A versben a Fiú jelenléte még kizárólagos, a prózában már a környezete is feltűnik. A Fiú alakjának változására utal, hogy amíg a versben még céltalanul indul útnak, a regény befejezésében már hivatását megtalálva, a Szentlélek által vezetve tér meg otthonába. A tékozló fiú kivonulásában megfogalmazott létkérdések még nyitva maradnak, de négy évvel később már feltűnnek a miértekre adott későbbi költői válaszok vázlatai. A Rilke-művek nem egyszerű feldolgozásai az újszövetségi parabolának, hanem többrétegűen vezetik tovább a biblikus hagyományt: a költő a szekularizálódó világban modern hangon szól a keresztény ember ezeréves tapasztalatairól. Rilke lét- és istenköltészete a profán és a szakrális közötti határmezsgyén mozog, és a közöttük feszülő ellentét a végső kérdések újragondolására ösztönöz.

  ENG
  Cseppentő Krisztina: Tékozló fiak - A szakralitás Rainer Maria Rilke művészetében
• PDF | REZ |

  Orosz István
  Rinó-napló

  Ötszáz éve, 1515. május 20-án lépett Európa földjére Rinó, az a rinocérosz, amely Dürer metszete révén vált ismertté. Korabeli, példátlan hírnévében szerepe volt annak is, hogy a titokzatos egyszarvú lényt, az unikornist óriási kultusz övezte a keresztény középkorban. A sok szálon futó kultúrtörténeti nyomozás és Dürer alkotásának elemzése azt valószínűsíti, hogy a Rinocérosz nem a bestiáriummetszetek, inkább az efemerák műfajába sorolható, amely akár a modern értelemben vett plakát elődjének is nevezhető, hiszen a két elemből, lemmából és imágóból (szövegből és képből) szerkesztett kompozíció egy konkrét esemény, a lisszaboni palotajáték hirdetése volt. De a metszet művészetelméleti tanulsággal is szolgál: a Rinó konceptuális képmás, hiszen Dürer nem azt rajzolja, amit látott, hanem amit tudott az eseményről. A kép és a valóság között éppúgy ellentét feszül, mint a szavak és a valóság között. A nyelvi megjelenítés és a képi ábrázolás ugyanannak a dolognak, a valóságnak a vetülete: a képzőművészeti (például Dürer metszete) és az irodalmi megjelenítés (például Plinius írása) jobban hasonlít egymásra, mint a valóban létező rinocéroszra.

  ENG
  Orosz István DLA: Rinó-napló -
• PDF | REZ |

  Cseke Ákos
  Az igazság bátorsága. Beckett, Foucault

  Heidegger mellett Samuel Beckett volt Foucault „titkos társa” a gondolkodásban. A francia filozófus pályája elején jó hivatkozási pontot talált „a szerző halála” téziséhez Backettben, aki valóban megpróbált eltűnni az általa alkotott szövegben és szöveg mögött. A kései Foucault számára az igazság kimondása vadságot, barbárságot és brutalitást jelent, és szerinte a művészetnek is ezzel kell szembesítenie. A modern művészet antiplatonikus (nem ideálokat mutat be), antiarisztoteliánus (a szabálytalanság válik egyedüli szabályává) és kultúraellenes (a kulturális konszenzusok ellen a saját barbár igazságát állítja szembe). Kimondható, hogy Beckett művei „az igazság bátorságának” sajátos modern manifesztumai? Drámájában, A játszma végében esztétikai formává válik a brutalitásával és formátlanságával tüntető etikai tartalom és igazság. A Beckett által felvázolt forma egyrészt kultúraellenes, ugyanakkor az igazság nevében a kultúrát szinte teljes egészében újrateremti, önmagát megkérdőjelezi, mégis szüntelenül épít, új kérdéseket szül, szinte lezárhatatlan és kimeríthetetlen alkotás. A játszma vége alighanem akkor érthető meg teljességében, ha belátjuk, hogy Beckett színháza a kegyetlenség színháza, de ez a kegyetlenség elsősorban metafizikai természetű.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: Az igazság bátorsága. Beckett, Foucault -
• PDF | REZ | ENG
  Németh László: A magyar nyelv ereje és gyengéi -
• PDF | REZ |

  Zalán Tibor
  ÁBÉCÉKÖNYV, KOTTAKÖNYV, SORSKÖNYV
  Három „könyves” művész: Bornemissza Rozi, Barabás Márton és Pataki Tibor

  A művészkönyv egyedi képzőművészeti alkotás. Kiindulási pontja a könyv, de üzenetét nem a szöveg rejti, hanem a könyv átalakított, torzított tárgyi formája. A gyűjtemény címe már utal rá, hogy melyik művész honnan szemléli a megmunkálandó objektumot, a könyvet. A tipográfus Bornemissza Rozi alkotásaiban meghatározó jelentéssel bírnak a betűk, betűsorok, mondatok. Barabás Márton művészkönyv-munkáiban az avantgárd eszközeivel és főképp a zenét idéző tárgyi elemek felhasználásával él. Pataki Tibor sorskönyv-képei meditációra hívnak, megértésükhöz komoly elmélyülés szükséges.

  ENG
  Zalán Tibor: ÁBÉCÉKÖNYV, KOTTAKÖNYV, SORSKÖNYV - Három „könyves” művész: Bornemissza Rozi, Barabás Márton és Pataki Tibor
• PDF | REZ |

  Fekete György
  Műcsarnoki megnyitó beszéd

  A Nemzeti Szalon létrehozásának a Magyar Művészeti Akadémia lett az új felelőse. Az elmúlt évben megrendezett Építészeti Nemzeti Szalon után a látogatók a magyar képzőművészet bemutatkozásának lehetnek tanúi, a következő esztendőben az intermediális és fotóművészet, a negyedik évben az iparművészet és tervezőművészet, ötödikként, 2018-ban az élő népművészet mutatkozik be. Az ötműfajos ciklus ezután ismétlődni fog. A Nemzeti Szalon azért nemzeti, mert a kiállító alkotók nemzettársaink, a szalon elnevezés pedig a polgári értékközösségre, a békességre és a szuverenitásra utal.

   

  Dávid Katalin
  Megjegyzések a kultúrához kapcsolódó kiállításokról
  – a képzőművészeti Nemzeti Szalon apropóján

  Félreértések és tisztázatlan fogalmak zavarják a kiállítások megítélését. A kiállítás − mint tudományos produktum − a kurátorához kötődik, övé a koncepció, ő határozza meg a kiállított anyagot. A kiállítás megítélésénél két tényezőt kell értékelni: a kurátor koncepciójának minőségét és azt, hogy a kiállításnak mennyiben sikerült ezt megvalósítania. Elismerés illeti a Nemzeti Szalon kurátorát, N. Mészáros Júliát, aki úgy mutatja be a magyar képzőművészet jelenét, hogy a rendezői elképzelése szellemi keresztmetszetét adja a kortárs művészetnek.

   

  Farkas Ádám
  A mélység felszínén

  A tanulmány egyszerre nyújt történeti áttekintést és személyes hangú élménybeszámolót. A Műcsarnokba tervezett alkotóművészeti szalonok terve erős indulatokat váltott ki a művészekből és a közvélemény-formáló műértőkből. A sorozatot nyitó Építészeti Szalon már rácáfolt a szkepszisre és a félelmekre. Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon repertoárjából jeles művészek munkái hiányoznak, és a kiállított képek, szobrok között néhol több évtizednyi a távolság. De a kurátori válogatás, rendezés egyenlege pozitív: hiányai mellett izgalmas a bemutató, mert az újdonságok a rácsodálkozás élményét varázsolják a Műcsarnok jól ismert termeibe.

   

  Hidvégi Máté
  24 N. Töredékek Rákóczy Gizella művészetéről

  Rákóczy Gizella festőművész a Műcsarnokban rendezett kiállítás megnyitását követően elhunyt. A szerző a festőművész 24 N című képsorozata előtt felidézi az életműhöz fűződő emlékeit, benyomásait és a kritika egybehangzó gondolatait. A festőművész tudós is volt, aki a világ törvényszerűségeit fürkészte, miközben istenhite elmélyült. Kristálytiszta szerkezetű, bonyolult és hatalmas mértani rendszerekből álló alkotásai bepillantást adnak az idő feletti transzcendentális rendbe.

   

  
  Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon három rövid szerzői impressziót ihletett: Makovecz Pál Varázslat 100-120 cm magasságból nézve című lírai visszaemlékezésében arról vall, hogy gyermekként a művészet csodái naponta előtte születtek, és a mesterség nagyvonalú birtoklása is része volt e varázslatnak – a kiállítások felidézik e gyermekkori varázslat emlékét. Mezei Gábor a Műcsarnokbeli kiállítás feletti Elmélkedésében arra a tanulságra jut, hogy az egyéni tárlatok és a magángalériák szerepe fontos, de az országos áttekintést semmi nem pótolhatja. Vállalva a viták és az ellenkezés kockázatát, rendszeresen kell ilyen kiállításokat rendezni. Kozma Vera Bárkák címmel két alkotásról ad beszámolót: Bondor Csilla A mélység felszínén (2014) című munkája illúziót kelt, elvarázsol, bizonyítja a mesterségbeli tudását, Tolnay Imre A Bárka 7 (2014) című, filozófiai mélységű alkotása pedig figyelmeztet és drámát közvetít.

  ENG
  Farkas Ádám DLA, Dávid Katalin CSc, Dr. chem. habil. Hidvégi Máté PhD, CSc, Kozma Vera, Makovecz Pál, Mezei Gábor: Itt és most -
• PDF | REZ |

  Szegő György
  Elhallgatott másik modern
  Magyar építészetek a XX. században

  Ideológiai okok miatt a tudományos gondolkodás a XX. századi építészeti modernizmusnak csak a nemzetközi áramlatát elemezte, pedig a vidéki Magyarország valóságára építő szerves építészeti mozgalom főszereplői megkerülhetetlenek e művészeti ág bemutatásakor. A múlt század elején a nemzeti modernhez vezető helyi tradíciók felismerése általános vonás volt Közép-Európában, nálunk a szociálisan érzékeny organikus építészet gyökerei Lechner Ödön munkásságához vezetnek. A városi-nemzetközire és a vidéki-lokálisra fogékony szemléletek különbsége meghatározó Csete György és Makovecz Imre indulásakor is. Avantgárd és ellenzéki művészi koncepciójuk része a szociografikus gondolkodás, de nem elméleti síkon, hanem a ’60-as, ’70-es években még létező népművészet, népi építészet, népzene erejére figyelve. Ahogy Lechner asszimilációs erőt tulajdonított a vizualitásnak, úgy bízott Csete és Makovecz is a formák eszmei erejében. A lokális karakterű törekvések, a megtűrt „modernista engedmények” együtt adtak keretet, de egyszerre gátolták is az 1960-as és ’70-es években kivirágzó organikus mozgalom kiteljesülését. Ennek máig aktuális lényege: a népi építészet szellemének, formáinak sikeres átültetése a városi közegbe. És ez egy olyan terület, ahol a társadalom és az építészek még nem találtak rá a „királyi útra”.

  ENG
  Szegő György DLA: Elhallgatott másik modern - Magyar építészetek a XX. században
• PDF | REZ |

  Németh István
  A meztelen igazság: ószövetségi alakok kompromittáló helyzetekben

  A bibliai tárgyú képzőművészeti alkotások alapvető célja teológiai tartalmak, morális üzenetek megfogalmazása, de a reneszánsz, majd a barokk festészetben és grafikában a leggyakrabban megörökített ószövetségi jelenetek kifejezetten pikánsak, nemritkán erotizálók. A Zsuzsanna és a vének történetének egyre merészebb interpretációi is inkább sikamlós, mintsem emelkedett gondolatokat ébresztenek a nézőben, ezért felvetődik a kérdés: azonos-e az említett képeken szereplő Zsuzsanna azzal a bibliai nőideállal, akit az erkölcs, a tisztaság, a házastársi hűség példájaként tisztelhetünk?

  ENG
  Németh István CSc: A meztelen igazság: ószövetségi alakok kompromittáló helyzetekben -
• PDF | REZ |

  Hárdi István
  A kísértés képi világa
  A Szt. Antal-ábrázolás tükrében – változatok egy témára

  Szent Antal megkísértése a mai napig kedvelt témája a művészeteknek. A tanulmány a remete megkísértésének képzőművészeti ábrázolásáról gyűjtött anyagból olyan kulcsképeket emel ki, amelyek jelzik a legenda ábrázolásának művészi irányát: az egyes állomások a történetet más és más oldalról mutatják be, tükrözik a korszellemet és az alkotó világát is. A Szent Antal-téma népszerűségére a művészetpszichológia, a pszichoanalízis és a dinamikus rajzvizsgálat is választ ad. Például Freud Felicien Rops Szent Antal-képéről megállapítja, hogy az a tudományt megelőzve az elfojtott visszatérését is felfedezi. A képeken – az ismert motívumokon túl – az arcmimika és a testbeszéd (a védő-elhárító kapaszkodó mozdulatotok) is kifejezik a megkísértés lelki állapotát, és a tiltott vagy ártalmas jelenségekkel szembeni döntési bizonytalanságot. A kísértéstéma aktualitását egyfelől sokarcú (teológiai, pszichológiai, antropológiai) problematikája adja, valamint a remete történetének általános emberi, archetipikus sémái, amelyek gazdag lehetőséget kínálnak a művészeknek az önkifejezésre, a konfliktusok feldolgozására és az öngyógyításra.

  ENG
  Hárdi István CSc: A kísértés képi világa - A Szt. Antal-ábrázolás tükrében – változatok egy témára
• PDF | REZ |

  Küllős Imola
  Nyelvhasználat és nemzeti (ön)tudat a közköltészetben és a népdalokban

  A közköltészet a XVII–XIX. században keletkezett szóban és írásban terjedő, többnyire anonim, énekelt verstömeg, amelyet tanult emberek alkottak, de a társadalom széles rétegei ismertek. A közköltészeti alkotások változatokban élő, a szóbeliséghez kötődő, folyamatosan aktualizált, nyitott szövegek. Mondanivalójukkal és nyelvi-stiláris eszközeikkel egy adott közösség etnikai önazonosság-tudatát, erkölcsi normáit erősítették. A soknemzetiségű Magyarországon a nemzeti kultúra modelljének felépítése és szoros összekapcsolása az anyanyelvvel a XVIII–XIX. század fordulójára tehető. Az énekeskönyvek általában többnyelvűek: a latin mellett jelen van a német és a szlovák a felvidéki, a román pedig az erdélyi kéziratokban. A többnyelvű populáris hagyomány jellegzetes megnyilvánulási formája a kevert nyelvű, makaronikus költészet, amelyben az anyanyelv mondatai, szavai egy másik nyelv (eredetileg a latin) grammatikai szabályainak megfelelően kapcsolódnak össze, vagy azt utánozzák, parodizálják. A keveréknyelvű daloknak csupán egy része könnyed-humoros, számos példa viszont azt bizonyítja, hogy a különböző nemzetiségek együttélése, szerves gazdasági és kulturális kapcsolatai kölcsönösen befolyásolták egymás nyelvét és folklórját.

  ENG
  Küllős Imola DSc: Nyelvhasználat és nemzeti (ön)tudat a közköltészetben és a népdalokban -
• PDF | REZ |

  Győri Zsolt
  Veteránemlékezet a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzónál című filmjében

  A háborúk világát a korabeli dokumentumok és az azokra támaszkodó történetírás mellett a veteránok őrzik. A nyilvánosság elé tárt katonai szolgálat emlékei, a háborút belülről látó történetek az önazonosság és a társadalmi valóság közötti viszonyt helyezik a középpontba: egyszerre láttatják a szemtanú pozícióját és a közlés aktusában formálódó veteránidentitást. Gulyás Gyula és Gulyás János rendezésében készült Magyarok és az első világháború című sorozat második, Én is jártam Isonzónál (1986) című részében a veteránok visszaemlékezései azt bizonyítják, hogy a szemtanúk tapasztalata és a történettudományos rekonstrukció között nemcsak szemléletbeli különbség van, de az utóbbi gyakran el is hallgattatja az előbbit. A Gulyás testvérek filmje olyan antropológiai terepmunka, amelyben nem a veterán-lét objektív dokumentálása a cél. A veterán maga a „terep”, a megismerésre és értelmezésre váró „másik kultúra”: szavaiból, szociális viszonyainak feltérképezéséből születik meg a film veteránszociográfiája. Az Én is jártam Isonzónál a visszaemlékezésekben a közösségi összetartozás traumatizáltságát diagnosztizálja, és a történelmi tapasztalat kollektív jellegén túl a magyarságtudat válságát is szemlélteti.

  ENG
  Győri Zsolt PhD: Veteránemlékezet a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzónál című filmjében -
• PDF | REZ |

  Bekötőutak
  Tóth Erzsébettel beszélget Ayhan Gökhan

  A beszélgetésben Tóth Erzsébet, József Attila-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja arról vall, hogy a versek a legmélyebb érzésekről szólnak, ezért nem lehetnek fontosak egy olyan világban, ahol az élet egésze érintőlegessé, felületessé vált. A mai, szellemi javakat elfeledő látványvilágban a szó művészetének, a lírának kevés az esélye. A XXI. században a költészet civilizációs környezete gyökeresen megváltozik, de az emberi lélek talán nem változik meg – és a művészet mindig a lélekkel társalog.

  ENG
  Tóth Klára, Ayhan Gökhan: Bekötőutak - Tóth Erzsébettel beszélget Ayhan Gökhan
• PDF | REZ |

  A virágtorkú asszony
  Faragó Laurával beszélget Mányoki Endre

  Faragó Laura főiskolai hallgatóként megnyerte az 1970-es Röpülj, Páva országos népdal-versenyt, majd az angliai Middlesbroughi Nemzetközi Népdalversenyt is. A berlini Hans Eisler Zeneművészeti Főiskolán dal- és oratóriuménekes diplomát szerzett. Azóta az énekművész, népdalénekes, zenetanár, rádiós szerkesztő munkássága jelképpé vált. A gazdag életutat áttekintve szóba kerülnek fő ihletői és a belőlük származó ösztönző energiák: család és történelem, népdal és zene, iskola és jövő – a nemzeti kultúra, a nemzeti művészet osztható, de bonthatatlan egésze.

  ENG
  Faragó Laura, Mányoki Endre: A virágtorkú asszony - Faragó Laurával beszélget Mányoki Endre

• PDF | REZ | ENG
  TELJES KÖTET
• PDF | TEXT |

  Felelős Kiadó: Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára
  A szerkesztőbizottság elnöke: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke
  Szerkesztőbizottsági tagok: Albert Gábor, Fabényi Júlia, Farkas Ádám, Jankovics Marcell, Kelemen László, Mezei Gábor, Vígh Andrea
  Főszerkesztő: Kulin Ferenc
  Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely
  Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila
  Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba
  Laptervező: Árendás József
  A szerkesztőség címe: 1051 Budapest,
  Vörösmarty tér 1. II. emelet
  szerkesztoseg@mma.hu
  Szerkesztőségi órák: kedden 14–17 óráig
  Megjelenik negyedévente
  Nyomás: Kontaktprint

  SZERKESZTŐBIZOTTSÁG