Magyar Művészet 2014/2

2. évfolyam 2. szám

Tartalomjegyzék

• PDF | REZ |

  Dávid Katalin
  Szakralitás a művészetben

  Csak annak figyelembevételével illeszthető a szakralitás az esztétika törvényeihez, hogy a zsidó-keresztény kultúrában a fogalom elsődlegesen teológiai értelmezést kap: a szakrális mindig Istenhez kötődik, részesedik az isteniből. A szűkebb értelemben vett szakrális művészet olyan alkotások összefoglaló megnevezése, amelyek a vallásgyakorlatot szolgáló szerepükkel érdemelték ki a „szent” jelzőt. A fogalom ebben az esetben nem lép be az esztétika világába, csupán a valláshoz kapcsolja a művészi alkotást. Akkor lehet egy alkotást esztétikai értelemben szakrálisnak nevezni, amikor eljut az embert általánosan meghatározó isteni lényeghez. A művészi szimbólum a szakralitás hordozója, amely segítségével az ember teremtettsége megfogalmazható, vizuálissá változtatható. A szakrálist láthatóvá tevő örök jelképek örökbefogadói minden korban a művészek voltak, az elemzett példák e szimbólumok felismerésének lehetséges módjára utalnak (Masaccio Vagyonelosztás, Picasso Guernica, Moore Pajzsot tartó harcos). Az életfa motívum önmagában szemlélteti, hogy az emberiség történetében egyetlen családfát alkotnak a szimbólumok, de mára ezek a szakrális jelképek jelentésüket vesztették, nem tölthetik be azt az eredendő szerepüket: nem segíthetnek a személyiség és a világ meghatározásában.

  ENG
  Dávid Katalin CSc: Szakralitás a művészetben -
• PDF | REZ |

  Fekete György
  Az Élet szépség – Csodáld meg

  A szépség esztétikai meghatározására számos kísérlet született. De a szépségnek nincs állandó kánonja, a szépségideálok jelentős része a befogadóval születik és változik. A legtöbb meghatározásból hiányzik a csodával való összefüggés, pedig a szép csodálkozásra késztet, mert a szépség törvényszerűségekkel nem megmagyarázható jelenség. Lényege sokszor elvész a szaktudományos elemzések, felosztások, okoskodások útvesztőiben. Az Élet maga a szépség, ami befogadásra vár. De a szórend
  fel cserélhető: a szépség – élet. A két változat együtt igaz, és ez sem kevesebb egy csodánál.

  ENG
  Az Élet szépség – Csodáld meg -
• PDF | REZ |

  Szemadám György
  Az elvesztett Teljesség

  A kártyajáték eredete és a kártya jelképrendszere nagyobb jelentőségű, mint amit ma a szimbólumtörténet tulajdonít neki, mert a kártyalapok jelképrendszere koherens világképet rejt. A tarot kártya 22 számozott lapjának – az úgynevezett „nagy arkánumoknak” (nagy titkoknak) – az együttese a világban uralkodó Rend teljességét rajzolja ki. A lapok úgy is értelmezhetőek, mint az ember belső fejlődésének stációi, amelyek felidézik a kollektív tudattalan ősképeit. Ebben az értelmezésben a tarot kártya I. számozású nagy arkánumán látható Mágusban, illetve Kóklerben a mai értelemben vett alkotóművész őse fedezhető fel, hiszen a mágus ugyanazzal a képességgel bír, mint a művész: szellemmel lelkesíti át az anyagot, öszszekapcsolja a makro- és a mikrokozmoszt, a tudatost és a tudattalant. Az európai kultúrában két – időben egymást követő, néhol párhuzamosan alkotó – művésztípus különböztethető meg. Az egyik a történelem előtti múltba visszatekintő archaikus (folklorisztikus) típus, akinek
  léte a szakralitásban gyökerezik. A másik a jóval később megszülető autonóm művész. Az előbbi ma már ismeretlennek tűnik, mert művészetében másodrendű volt az összefüggések logikus, részletekbe ható elemzése, szemléletmódját az egész rendjének intuitív megsejtése határozta meg.

  ENG
  Szemadám György: Az elvesztett Teljesség -
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  Ars sacra

  A premodern ember transzcendens vonatkoztatási ponthoz mérte világát: a sacrum szolgált kultúrája egészének alapjául és ihletőjéül. Az újkor individuális vallásos művészete nem azonosítható a középkor szakrális művészetével, amelyben a névtelen alkotó individuumát az egyetemesség szolgálatába állította. Szakrális művészet csak szakrális kultúrán belül lehetséges, mivel a szakrális művészet egy nagyobb egésznek: a szakrális kultúrának alárendeltje, ezért Európa nyugati felén a szakrális művészet a középkori művészettel együtt megszűnt, szekuláris kultúrán belül pedig nem lehetséges szakrális művészetet művelni. A szakrális művészet imitatio Dei, az időtlen, forma fölötti formák megragadására tett kísérletet. A sacrum kulcsszava a rítus, amiben a profán – szimbólummá lényegülve – magasabb értelmet nyer. Jellegzetessége a fizikai világban szellemi újat teremtő ornamentika. A szépség a szellem lenyomata az anyagon, ezért a szakrális szépség mindig természetfeletti. A szakrális művészet örököse a népművészet, de nem történeti, hanem szellemi értelemben: tematikus szempontból eltávolodott tőle, de a struktúrájából sok mindent megőrzött. A szakrális művészet másik örököse, egyúttal őse is a gyermekművészet, amely szimbólumokban és analógiákban fejezi ki magát.

  ENG
  Buji Ferenc: Ars sacra -
• PDF | REZ |

  Czakó Gábor
  Adventi csönd

  A csönd a legfontosabb hangzás, ez adja a hang értelmét. Az advent jelentése ’Úrjövet’. Akik Isten családtagjainak érzik magukat, várakozásban élnek: készülnek a Megváltó mindenkori befogadására. Ettől távol áll a mai alkotásokban elhelyezett vallásos utalások díszlete, amit ma szakralitásnak neveznek. Embernek ezért lehetetlen szakrális teret, zenét, művet alkotni, de Istennel semmi sem lehetetlen. A kultúra valódi hangja, a csönd ma üldöztetést szenved, a mindent átható zaj mélyén a semmi uralkodik. A csönd maga ádvent: várakozás a legkedvesebbre – a bensőséges társalgásra a Gyermekkel.

  ENG
  Czakó Gábor: Adventi csönd -
• PDF | REZ |

  Békési Sándor
  Az ember lényege, hogy Személy

  Az ókori kultúrák emberképe után a kereszténység hozott fordulatot a személy lényegi és viszonylét szerinti értelmezésével: az ember csak az őt megteremtő és gondviselő Istennel van személyes kapcsolatban, és Krisztusban tapasztalhatja meg kettős egzisztenciáját. Az európai filozófiában a személy egyrészt az elkülönítés és a szellemi szabadság értelmében fogalmazódik meg, másrészt az Istenhez, a másik emberhez és a világhoz kötődő viszonyában, ráutaltságban. A dialogikus erszonalizmusban az ember személyes Én, Istenben gyökerező theonóm valóság. A forradalmi perszonalizmus a személyiség megváltoztatásával a társadalmat kívánta a szekularizáció folyamatából kiszakítani és a szocialista mozgalmat a keresztyénség ügyévé tenni. Az esz kato logikus perszonalizmus szerint az ellentmondások és titkok emberét az ősszabadság tragédiája határozza meg. A történelmi perszonalizmus az embert magát tartja drámának: létmódja és egzisztenciája feladat. A protestáns perszonalizmus a Biblia alapján állítja: Isten nem szellemet, nem lelket, hanem szellemtesti teljességet, a „személy-embert” teremtette saját képére, és az igeteológia értelmében nem lát más alapot és utat, mint a megváltó Krisztusét. A kijelentésre épülő bibliai pszichológia pedig az Istennel való cselekvő viszonyában szemléli az embert.

  ENG
  Békési Sándor PhD: Az ember lényege, hogy Személy -
• PDF | REZ |

  Feledy Balázs
  Szakrális művészet: Túl az érzékeken?

  A rendszerváltás óta kivételes pályát járt be a hazai kortárs képzőművészetben a szakralitás fogalma, amelynek művészi megjelenését meghatározza, hogy az alkotó milyen világnézettel, milyen céllal fogalmazza meg, és milyen elveket vall magáról a művészetről. A szakrális művészet nem alkalmazott művészet, egyházi közegtől és igényektől függetlenül a szent eszmék teleológiáját állítja a középpontjába, az egyházművészet viszont templomi keretek között szolgálja a liturgiát. Míg a szakrális művészet egész létében hordozza a teológiai mondanivalót, a szakrális a művészetben fogalom azt jelzi, hogy a mű nem sorolható a szakrális művészet gyakorlatába, de rendelkezik olyan attribútumokkal, amelyek a szakralitás lényegi jelenlétére utalnak. Fontos kérdés, milyen formanyelvi, stíluskategóriák között valósulnak meg e művek: lehet-e a szakrális művészet elvont vizuális nyelvezetű vagy csak természetelvű, ábrázolásközpontú. A kortárs képzőművészetben egyrészt érzékelhető a deszakralizáció, de a szakralitás is határozottan jelen van olyan, különösen festészeti alkotásokban, amelyek istenközpontúsággal értelmezik a szép kategóriáját, és nem leegyszerűsített, naturalisztikus képi világot tartanak ideálnak, hanem az imaginációra építve bevezetnek a művészi misztériumok birodalmába.

  ENG
  Feledy Balázs: Szakrális művészet: Túl az érzékeken? -
• PDF | REZ |

  Bartók Béla
  Liszt Ferenc – Székfoglaló a Magyar Tudományos Akadémián

  A székfoglaló négy kérdésre keresi a választ. Elsőként: mennyire érti meg a közönség és az átlagos zenészszakma Liszt Ferenc szerzeményeit, miért kedvelik a kisebb fontosságú, de elkápráztató Liszt-műveket, és miért riadnak vissza az értékesebb, de kevésbé csillogó művektől? Másodszor: milyen ösztönzést nyújtott Liszt zenéje – főképp Wagner hatásával összehasonlítva – a zeneművészet további alakulásához? Harmadszor: mi magyarázza Liszt cigányzenéről írt könyvének nyilvánvaló tévedéseit? Végül: milyen joggal tekinthető a német anyanyelvű, franciául író, élete jelentős részében külföldön élő Liszt Ferenc magyarnak?

  ENG
  Bartók Béla: Liszt Ferenc – Székfoglaló a Magyar Tudományos Akadémián -
• PDF | REZ |

  Csáji Attila
  A fényművészetről

  Az alkotó arra keresi a választ: mi a fényművészet, miből fakad aktualitása? A fény alkalmas-e arra, hogy ne pusztán reflexióiban, de önmagában is művészi élményt teremtsen és új médium legyen? A XX. század végére a képzőművészetek kiüresedtek, de a művészet és a tudomány kapcsolata új kifejezési lehetőségeket kínál, amelyek csökkenthetik a modern művészet és a nagyközönség közötti távolságot. A fényművészet a „testetlen fény” közvetlen artikulációja, amely vetítéssel vagy mesterséges gerjesztéssel valósul meg. Virtuális valóság, amelynek különálló elemei önmagukban csak a mű lehetőségének hordozói. A lézersugár az átvilágított víztiszta-transzparens anyag különleges „fényképét” állítja elő, elrejtve annak a megszokott látásmóddal megfigyelhető szerkezetét. A keletkező látvány kivételes ambivalenciát hordoz: a kibékíthetetlen egymásba simul, és a metamorfikus folyamatban a XX. század eltérő vizuális tendenciái összeomlanak, majd újjászületnek. A vizuális újítás megállíthatatlan, rendkívüli eredményeket hoz, ezért alapkérdés a tradíció és az innováció viszonya. A művészetekben nem az újítás leállítása a cél, hanem a fetisizálás megszüntetése és annak az alkotói módszernek, útnak a megtalálása, amely – a klasszikus megfogalmazás szerint – lélektől lélekig vezet.

  ENG
  Csáji Attila: A fényművészetről -
• PDF | REZ |

  Kovács Péter
  Székfoglaló előadás

  A rajz mint műalkotás meghatározásához figyelembe kell venni a rajzolást és a rajzolót, de fontos szerephez jut a néző, a befogadó, az értelmező is. A rajz évszázadokra visszatekintő számos meghatározásának lényeges eleme a vonal és az ábrázolás szerepének kiemelése. A természet végtelen számban tartalmazza a legváltozatosabb rajzolatokat, ahogy a mesterséges képi információ is felmérhetetlen mennyiségben zúdul a mai kor emberére. Ebben a képektől meghatározott univerzumban a rajz mibenlétére adható válaszok mindig újabb kérdéseket hívnak elő, ahogy a mögötte álló művészi tevékenység is.

  ENG
  Kovács Péter: Székfoglaló előadás -
• PDF | REZ | ENG
  Élő kövekből -
• PDF | REZ |

  Ókovács Szilveszter
  Megszámláltattál és híjával találtattál

  A XXI. század politikai, gazdasági folyamatai és globális operadivatja mellett az Állami Operaház számára a nemzeti operajátszás az egyetlen járható út. Nemzeti operajátszás nélkül nincs platformja magyar alkotók új és régi műveinek, és a hazai művészképzés is értelmét veszíti. Ezért az Operaház kiemelt figyelmet fordít a magyar művek, művészek, képzőintézmények és közönség széles rétegeire. A száz éve az Opera élére kinevezett Bánffy Miklós példája arra tanít, hogy önreflexióval, történelemi ismeretekkel alakítható ki a nemzeti operajátszás, amely nem nélkülözheti a vizionárius és határozott intézményi programot.

  ENG
  Ókovács Szilveszter: Megszámláltattál és híjával találtattál -
• PDF | REZ |

  Szabó Elemér
  Szerepjátékok hivatalos és rejtett forgatókönyvei

  Dárdayék Jutalomutazás című filmjében 1974-ben a Jutalomutazás fordulópontot jelentett a magyar filmtörténetben: a Budapesti Iskola korszakának nyitányát jelöli. Filmjeikben keveredik a fikció és a dokumentarizmus formanyelve, szemléletmódja, és alkotásaikba beépült a társadalmi folyamatok szociológiai mélységű ismerete. A korabeli szocialista társadalmi valóság radikálisabb tematizálása, az alulnézeti feltárás, a mikropers pektívájú megközelítés a Budapesti Iskola műveit részben az antropológiai filmekkel rokonítja. Az amatőr színészekkel és szövegkönyv nélkül forgatott Jutalomutazás az egyedi és az általános érvényű, az egyszeri és a társadalmi modellértékű között egyensúlyoz. A film töltését, feszültségét nem a banális történet adja, hanem az abszurd reakciók és a „kettős társadalmi tudat” játéka. A Jutalomutazás és utóélete a hatalmi rendszer repedéseire, a paternalista társadalompolitika és a szocialista ember-ethosz megvalósulásának kudarcára világít rá. A történet mögötti rejtett forgatókönyv pedig a hétköznapi ellenállás formáit írja le. Dárdayék a dokumentumfilmezésnek sajátos társadalmi küldetést tulajdonítanak, filmjük utóélete is arra az „iszapmocsaras alku -birokra” hívja fel a figyelmet, amely a konszolidált Kádár-korban a hatalom és az értelmiség viszonyát meghatározta.

  ENG
  Szabó Elemér: Szerepjátékok hivatalos és rejtett forgatókönyvei -
• PDF | REZ |

  Cseke Ákos
  Szakrális művészet

  Kérdéses, mit jelent a szakrális művészet, ha léteznek olyan szakrális műtárgyak, amelyek nem tekinthetők művészinek, másrészt vannak szakrális térben látható, szakrális rendeltetésű művek, amelyek nem nevezhetők szakrálisnak, és ismeretesek olyan művészeti alkotások is, amelyek nem felelnek meg az egyházi programművészet elvárásainak, miközben a szentség lényegi elemeit hordozzák. A megtestesülés misztériumából fakadóan a kereszténységtől idegen a profán kultúrától élesen elkülönülő, tiszta szakrális művészet. A liturgikus közegtől távol eső irodalomban is találhatóak olyan művek, amelyek hitelesen rejtik magukba a kereszténység drámáját. Beckett Godot-ra várva című művének szoros olvasata azt bizonyítja, hogy az üres és banális profanitás nem remélt gazdagságot rejt: a várakozás profán és szakrális dimenziója együtt él, de egyik sem kizárólagos, és a szöveg gazdag rétegzettsége miatt külön is értelmezhető. A darab a transzcendensre reflektálva láttatja az emberi létezés alapelemét, a sóvárgást a hit, a remény és a szeretet megtalálására. A szentség nem szorul rá a művészetre, mert erejénél fogva mindenütt jelen van Az igazi művészet pedig a létezés minden fokát, így a szakralitás szféráját is érinti, ez azonban nem feltétele, inkább következménye működésének.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: Szakrális művészet -
• PDF | REZ |

  Bánki Éva
  Szabadság és rend – a narratív sémák variációja a Biblia családtörténeteiben

  
  Az Ószövetség mellékszereplőit többnyire a párválasztás és a fiúörökös születése teszi individuumokká, számos ótestamentumi szerelmespár a vőlegény és a menyaszszony előképe. A változatos, az ok és az okozat kapcsolatát hirdető szerelmi- és születéstörténetek Jézus feltámadása után véget érnek, mert az új embert már nem nem zetségtáblája azonosítja. Az évszázadokon átívelő és módosuló „életvonal” narratív sémája a Messiásban teljesedik be. Dávid genealógiája azt igazolja, hogy Isten nyíltan csak a szavak és csodálatos születések révén avatkozik be a történelembe.

  ENG
  Bánki Éva PhD: Szabadság és rend – a narratív sémák variációja a Biblia családtörténeteiben -
• PDF | REZ |

  Szilágyi László
  Himnuszunk lélektana

  
  A legfőbb szimbólummá vált nemzeti himnusz feltételezhetően tükrözi és egyben alakítja is egy nép, egy nemzet lelkiségét, akarati, érzelmi, gondolati megnyilvánulásait. A magyar himnuszban rejlő mögöttes üzenet alapján megválaszolható a kérdés, milyen mértékben hozható összefüggésbe tartalma a későbbi történelmi valósággal. De sajátosságai csak az európai összehasonlításban tárulhatnak fel. Az európai himnuszok lexikai és képi tartalmú csoportosítása tükrözi a kontinens regionális, nyelvcsaládok szerinti, vallási, politikai megosztottságát, és a II. világháborúban játszott szerepükre is utalnak. A magyar himnusz az érzelmi telítettség szempontjából az európai lista élén áll, ami szókincsének és képeinek ellentétes pólusú – metafizikai és anyagi – dimenzióiban is megmutatkozik. A Himnusz képei közötti változás mozgatója a harc, a bűn és bűnhődés, az egység megbomlása, a szenvedés és a változás. Az érzelmi és a metafizikai-fizikai kategóriák, a képek és a narratív üzenetek elemzése egyrészt a nemzet érzelmi megosztottságát bizonyítja, másrészt azt szemlélteti, hogy a magyar történelemben a változás egyszerre volt kényszer és lehetőség. Himnuszunk nem szomorúságával tűnik ki az európai himnuszok közül, hanem az ellentétek, a jó és a rossz, az égi és a földi világ együttes megjelenítésével.

  ENG
  Szilágyi László PhD: Himnuszunk lélektana -
• PDF | REZ |

  Alexa Károly
  A Ríva és a San Rocco között

  Velencébe kalauzol a szépirodalom és az impresszionista kriticizmus stílusjegyeit ötvöző, évszázadokat átfogó művelődéstörténeti körkép. Velencében a színek élénkebbek, a mítoszok végérvényesebbek, a város szépsége, művészete megbabonáz: realitás a megálló idő, amelyben múlt és jövő állítja magáról, hogy jelen. A város művészete áthidalja az ideális és a valóságos, az eszmeiség és a tárgyiasság közötti szakadékot. Byron, Shelley, Dosztojevszkij életét, vívódásait felidéző panoráma spirituális középpontjában Holbein Halott Krisztusa – a kereszthalál és a megváltás misztériuma – feletti tűnődés áll. 

  ENG
  Alexa Károly: A Ríva és a San Rocco között -
• PDF | REZ |

  Kucsera Tamás Gergely
  Túl művészeten, túl emberen

  A modernitásban a létérzékelés töredezetté vált, és az immanens valóság felértékelődése az ember számára lehetetlenné tette, hogy létének végső kérdései felé forduljon. Ezért a ma művészete többnyire nem törekszik az Egész és a szent esetleges-autonóm bemutatására. Az istenképmás-voltból induló személy(iség)fogalom individualista túlhajszolásának következménye a jelen kor szenzáció- és élményközpontú kultúrája, amelyben a művészetfogyasztó csak akkor érzékeli önmagát személyiségként, ha saját élményben részesül. Az ember eltörölte dolgai köréből a transzcendenst, ideértve a művészetet is.

  ENG
  Kucsera Tamás Gergely PhD: Túl művészeten, túl emberen -
• PDF | REZ |

  A Vigadó felújítása

  Beszélgetés Takács Viktor miniszteri biztossal Takács Viktor miniszteri biztos az utóbbi három évben irányította a Vigadó felújítását. Az egy évtizede zajló munkálatok alatt az épület eredeti funkciójának helyreállítása lett a cél, bár az épület a korábbi átalakítás és a háború pusztítása miatt a működtetéshez szükséges szerviztereket elveszítette. A díszteremben visszaállították az eredeti mennyezetet, és a modern technikának köszönhetően a helyiség újra Budapest egyik reprezentatív előadó- és koncertterme lehet. A felújítás során sikerült a történelmi térsorokat helyreállítani, amelyek jól szolgálják a Magyar Művészeti Akadémia tevékenységét.

  ENG
  A Vigadó felújítása -

• PDF | REZ | ENG
  TELJES KÖTET
• PDF | TEXT |

  Felelős Kiadó: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke • Szerkesztőbizottság: Dárday István, Dubrovay László, Erdélyi Zsuzsanna, Ferencz István, Marton Éva, Mezey Katalin, Simon Károly, Szemadám György • Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba • Főszerkesztő: Kulin Ferenc Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely • Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila • Laptervező: Árendás József • A szerkesztőség címe: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. II. emelet • szerkesztoseg@mma.hu • Szerkesztőségi órák: kedden 14–17 óra között • Megjelenik negyedévente. Ára számonként: 990 Ft • Nyomás: Kontaktprint • ISSN 2064-3799

  SZERKESZTŐBIZOTTSÁG