Magyar Művészet 2013/1

1. évfolyam 1. szám

Tartalomjegyzék

• PDF | REZ | ENG
  Sas Péter: Fekete Györggyel beszélget Kulin Ferenc -
• PDF | REZ | ENG
  Kucsera Tamás Gergely PhD: Összegzés a köztestületként működő Magyar Művészeti Akadémia közel két esztendejéről -
• PDF | REZ |

  Zelnik József:
  Az akadémiai eszme újragondolása

  Az intézményalapítás sikerességéhez az akadémiai gondolat forrásai nyújthatnak segítséget. A 6. században az athéni akadémia bezárása véget vetett az antik materialista gondolkodás korának, a nyugati szerzetesség megalapítása és a kereszténység államvallássá tétele pedig évszázadokra gátolta az akadémiai eszme elterjedését. A gnoszticizmus és a korai kereszténység szellemi harcában az akadémiai eszme mint a művészi és tudományos gondolkodás fogalma jelentősen módosult: nem tűnt el, hanem rejtőzködve élte át a reneszánszig tartó ezer évet. Dante munkásságában a gnosztikus és a keresztény oldal is megtalálta a maga érv- és szempontrendszerét. Az újkori akadémiai eszme kialakulásának következő foka a ‡renzei Accademia Platonica megalapítása a 15. században. Az általa feltámasztott ókori gnosztikus hagyomány a művészet felől (Leonardo) kapott támogatást. A reneszánsz kor végén az akadémiák és a reformáció mozgalma formálta modernné Európa világképét. De Galilei és Kopernikusz nyomán az újkori akadémiák szellemét a természettudományok módszertanát kizárólagossá tevő, a meta‡zikai kérdésfeltevést száműző szcientizmus uralja. Megállapítható, hogy az ókori nihilizmussal rokon természetű modern gnoszticizmus szellemi válságot idézett elő: a kiút megtalálása a mai akadémiák legfontosabb feladata.

  ENG
  Az akadémiai eszme újragondolása -
• PDF | REZ |

  Jankovics Marcell
  Kultúrából a Civilizációba – Vitairat

  Mára a kultúra és a civilizáció sok tekintetben ellentétévé vált egymásnak, egyensúlyuk az utóbbi javára felborult, emiatt a klasszikus kultúra sajátosságai eltűnnek. A kultúra és a civilizáció közötti tartalmi különbségek ellentétpárokban ragadhatóak meg. Míg a kultúra népi, falusi természetű, a mezőgazdasághoz kötődik, a civilizáció városi, polgári jelenség. A kultúra zárt, konzervatív, a nemzeti, helyi, etnikai sajátosságokhoz kötődik, az állandóság és a hagyománytisztelet letéteményese, addig a civilizáció globális jelenség, a gyorsuló változások tükrözője, előmozdítója, és szabadulni kíván a múlttól. A kultúra időszemlélete ciklikus, a civilizációé lineáris, irreverzibilis, az örök jelenre összpontosító. A kultúra evidenciákra épül, tagjait bevonja a munkaalapú létbe, a civilizáció szkeptikus, megkérdőjelező, a szabad idő eltöltését, a szórakozást hangsúlyozza. Míg a kultúra általános, közösségi, befogadó, addig a civilizáció individualista és kiterjesztő. A kultúra vallási, szellemi hierarchiában gondolkodik, a civilizáció materiális, mellérendelő szemléletű, a vallást az utópiákra cseréli. A kultúrát a hit, az erkölcs, az érzelem vezérli, a civilizációt a jogrend és a logika. A kultúrát a vizualitás és a forma, a szimbolikusság és a sokszínűség jellemzi, a civilizációt az írásbeliség, a tartalom, az egyértelműség és uniformizáltság. Végül: amíg a kultúra szintézisre, egyetemes érvényű világképteremtésre törekszik, a civilizáció analizál, az Egészet nagyszámú részletre bontja.

  ENG
  Jankovics Marcell DLA: Kultúrából a Civilizációba Vitairat -
• PDF | REZ |

  Pethő Bertalan
  A paradigma-fogalom vázlatos története

  A paradigma-fogalom ellentmondásos értelmezése Platón filozófiájában vált elvi jelentőségűvé, majd Arisztotelész ideatan-kritikája jelentette a fogalom szekularizációjának kezdetét. A paradigma „kettős értelme” végigkíséri a nyugati gondolkodás történetét. Az első és második generációs (a mitikus és a platóni) világfelfogás-korszak után a harmadik generáció nyitánya Kopernikusz felfedezése. Ez után Kant vitt végbe kopernikuszi fordulatot a világfelfogások történetében: filozófiája a nyugati metafizika krízisének első mélyreható diagnózisa. Felismerte, hogy a korszakváltást generáló eszme később vezéreszmeként alakítja az új korszakot. Amíg a tudományos felfedezések és a világfelfogások között szoros logikai összefüggés áll fenn, a belőlük sarjadó vezéreszmék végletesen ellentétesek lehetnek egymással. Összefoglalva: a paradigma egymással rokonítható természeti, szociális vagy mentális jelenségek fogalmilag megragadható foglalata, egyszerre behatárolható és nyitott értelmezési tartománya. A paradigmák egyszerre tartalmaznak a tudományosság igényét kielégítő tárgyi ismereteket és a világfelfogásokra jellemző holisztikus szemléleti elemeket. Valamely korszakváltozás abban az értelemben paradigma, hogy tudományos felfedezésen alapul, majd egy új világfelfogás jellemzőjeként a tudományok paradigmáivá bomlik.

  ENG
  Pethő Bertalan DSc: A paradigma-fogalom vázlatos története -
• PDF | REZ |

  Szmodis Jenő
  A jog és a művészetek

  A művészi látásmód intuitív természete sok esetben korábban érzékel egyes gondolkodástörténeti tendenciákat, mint a szaktudományok. A nyugati jogkoncepció évszázadokon átívelő alakulását, a jognak az etikai mércétől történő fokozatos eltávolodását is korábban tükrözte a szépirodalom és a képzőművészet, mint a jogtudomány. Az átalakulás lényege, hogy az antik gyökerekkel rendelkező, a késő középkortól formálódó jogpozitivizmus úgy tekintett a jogrendszerre, mint zárt, formális logikai rendre, hatalmi szóra, amelynek az igazságosság nem sine qua nonja. A pr ofanizált, szövegközpontú jogszemlélet abszurditására nem a jog- elméletek, hanem az irodalom (Montaigne és Shakespeare) hívta fel elsőként a figyelmet. A képzőművészet, bár kifejezésmódja nem fogalmi, tematikájában érinthet jogi fogalmakat is. Ezt példázza a Krisztus-ábrázolások megváltozása a korai középkortól a reneszánszig: a könyörületes Jó pásztor képről a szigorú ítélőbírói szerepre kerül a hangsúly. A változás mögött az ítélkezés egyházi vagy világi-politikai jogának kérdése áll. A festészetben az Utolsó Ítélet témája a késő középkorban vált hangsúlyozottá, amikor a jogelmélet kezdett elszakadni a korábbi szakrális szempontrendszertől. Az irodalom a profanizált jog formalizálódásának veszélyére akkor hívta fel a figyelmet, amikor három évszázad után a nyugati festészetben háttérbe szorult az Utolsó Ítélet, a szakrális jogkoncepció képi metaforája.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: A jog és a művészetek -
• PDF | REZ |

  Olsvay Endre
  Kérdőjelek, kételyek, kényszerek

  Bár a paradigmaváltás fogalmának konjunktúrája van, kérdéses, hogy van-e létjogosultsága a zenetörténet területén, hiszen több eltérő jelentéstartalmú kifejezést takar. Külön kérdés, hogy léteznek-e speciálisan a magyar zenére vonatkozó paradigmák. A zenei paradigma nem választható el az adott kor tudományos és általános művészeti paradigmáitól, de a zenetudomány sajátos helyzete, vizsgálódási köre módosíthatja az általános korszakparadigma fogalmát. A közeli események megítélésekor problematikus a paradigmaváltás megítélése, mert a szemben állónak látszó tendenciák idővel közelíthetnek egymáshoz. A zenetörténetben az sem bizonyos, hogy a végkonklúziójában paradigmaváltásnak minősíthető folyamat a művészi tényekben tetten érhető-e, mert a paradigmaváltás nem mindig kapcsolható meghatározó zeneszerzőkhöz. Tovább nehezíti a paradigmaváltás megítélését az azonos stílustörténeti korszakban tevékenykedő összefoglaló alkotók és az úttörő kísérletezők dichotómiája. A habitus és a zenei eszköztár meghatározó elemei (hangkészlet, játékmód, szonáta-elv) alapján az előbbiek tovább oszthatóak minimalista és reduktív szerzőkre, az utóbbiak pedig egységes formanyelvre és eklektikusságra törekvőkre. Egy művészeti ág paradigmája, bármilyen elterjedt is, mély átélés, őszinteség nélkül puszta másolássá, divattá válhat.

  ENG
  Olsvay Endre: Kérdőjelek, kételyek, kényszerek -
• PDF | REZ |

  Havas László
  Az állameszmény változó paradigmája a klasszikus és a középlatin irodalomban, valamint a magyarországi neolatin kultúrában

  
  A paradigmaváltás értelmezésének feltétele a paradigma szó eredetének, jelentéstartalmának történeti feltérképezése. Az eredeti görög jelentés valamely harmonikus rend megteremtésére utal, és Platón e fogalmat használva alkotta meg eszményi államát, Cicero pedig ennek megvalósulását látta a római államban. Az istenség támogatására számító és a közjót szolgáló harmonikus állam- és társadalomeszményt mint paradigmát a korai kereszténység is átvette. Erre építve valósította meg Constantinus a vicarius Dei politikai-teológiai koncepcióját, amely a „két kard, kettős hatalom” elvben történelmi perspektívájúvá vált. Szent István Intelmei az egyetlen uralkodói tükör, amelyben újrafogalmazást, aktualizált értelmezést kap a vicarius Dei elmélete. A megszülető keresztény magyar állam nemcsak összhangban állt Európa politikai paradigmájával, hanem annak magas fokú, iránymutató változatát valósította meg. A reneszánsz kor humanistái új, a monarchikus berendezkedést felváltó Európa-gondolatot hoztak: Janus Pannonius szerint az eszményi államforma a velencei mintájú civitas mixta, melyben a libertas elve alapján mindhárom kormányzati elem (nép, nemesség, monarchikus jelleg) harmóniában él. Mátyás király azonban nem ezt, hanem központosított monarchikus hatalmat valósított meg: a lehetséges korabeli államparadigmák a 15. század végén ütköztek meg egymással. A 19. század végéig műveltségünk latin nyelvű része biztosította a magyar kultúra összhangját a nyugat-európai erudícióval.

  ENG
  Havas László DSc: Az állameszmény változó paradigmája a klasszikus és a középlatin irodalomban, valamint a magyarországi neolatin kultúrában -
• PDF | REZ |

  Nyilasy Balázs
  Mennyi az új a Nap alatt?

  
  Kérdéses, hogy a paradigmaváltások által határolt korszakok kijelölése mögött áll-e valamilyen praktikus igazságtartalom, és érvényesül-e valamely paradigmaelv a művészeti alkotásokat vizsgáló tudományokban. A paradigmaelvbe foglalt újdonságkoncepció az alkotó irodalom számára értelmetlen, de az erre épülő alakulástörténeti elméleteket sem igazolja egyértelműen a szépirodalmi anyag. Az absztrakciót nem lehet elhagyni a művészetkritikából, de a fogalmi készlet kritikus felülvizsgálata állandó feladat. Az alkotó irodalommal szemben összetettebb képet mutat a művelődéstörténetben, az irodalomkritikában a paradigmaelv érvényesítése és érvényessége. Az irodalomtudományban általános gyakorlat az elkülönülő paradigmák koncepciójának kiterjesztése a kultúrtörténeti háttérszférára, de a tudományos konkretizálás kidolgozása rendre hiányzik. Kritikával kell értékelni, ahogy a modern elméleti iskolák a maguk paradigmatikus újszerűségét evidenciaként demonstrálják, ezért a gyökeres, totálisan új paradigmatikus mássággal szemben a fokozati, viszonylagos újdonságokat, a részleges másságot jelentő fogalmakat kellene szerepeltetni. René Wellek és Antoine Compagnon nyomán a körültekintő, reflexív szemléletre a hazai irodalomtudományi kutatásnak is szüksége van, kiemelt feladat a paradigmatikus újdonságok viszonylagosságának belátása és a modern elmélet vívmányainak kritikus újragondolása.

  ENG
  Mennyi az új a Nap alatt? - Töprengések kultúratudományi, irodalomtudományi paradigmák ürügyén
• PDF | REZ |

  Jánosi Zoltán
  Konténerek és katedrális

  
  A kortárs nyugati irodalomelméletek hazai alkalmazása háttérbe szorította a „bartóki modell”, a népi irodalom és a folklór átlényegítő szerepének vizsgálatát. Bartók szintézisében a népi kultúra forrásanyaga a jelen művészi kérdéseit fogalmazza meg. E modell bírálata hátráltatja az irodalomtörténeti folyamat feldolgozását, növeli a világkultúrától való elmaradást, és elfedi a korszerű folklórintegrációs törekvések értékeit, pedig a magyar irodalom egyik sajátos és megvalósult orientációs iránya az archaikus minőségek egyetemes értékkörökbe emelése. Az archaikus bázisból a világi kultúrába lépő elemek elveszítik eredeti szimbolikus jelentésüket, a műköltészetben szabadon variálható jelekként élnek tovább, és a világirodalmi kánont átformáló tényezővé válnak. A magyar irodalom együtt haladt ezzel az átalakulással, de e folyamat bemutatása kimaradt a reprezentatív irodalomtörténetírásból, mivel nem illeszthető be az euróatlanti kánon kereteibe. A magyar és egyetemes népköltészeti források szintézisével József Attila a 20. századi folklórátlényegítés első kezdeményezője, Weöres Sándornál a közép-európai alap ázsiai és primitív inspirációkkal egészül ki. Juhász Ferenc költészetében a dekonstruált teremtésmítoszok kivételes súlypontképző erővé válnak, Szilágyi Domokos a bartóki modell tartalmi kritikájával a mítoszok elemeit egy radikális értéktagadás-rendszerbe foglalja.

  ENG
  Jánosi Zoltán: Konténerek és katedrális - Feljegyzések a „bartóki modell” arcképe köré
• PDF | REZ |

  Dvorszky Hedvig
  A magyar iparművészet és tervezőművészet helyzetelemzése

  
  Az iparművészet mai fogalma a népművészeti és polgári hagyományokra épülő kézműves iparművészetet, másrészt a tömegtermelést, praktikusságot szem előtt tartó ipari tervezőművészetet jelenti. A két ágat nem csupán a megjelenési forma, hanem a mögötte álló tervezői szerep is elválasztja. A világháború után az államosítás, az új társadalmi szerkezet és a korszerű termelési technológiák gyökeresen átalakították az iparművészet képzési és felhasználási alapjait Magyarországon. A rendszerváltással az iparművészet új eszmei pályára lépett, de a technikai elmaradottság, a termelőszféra és a kultúrafinanszírozás krízise, a globalizált tömegtermelés a hazai iparművészet ügyét is hátrányosan érintette. Az ipari háttér nélküli tervezőművészet új fórumai (a széles tematikájú Magyar Iparművészet, A magyar iparművészet az ezredfordulón, egyéb sajtókiadványok, konferenciák, kiállítások) komoly küzdelem árán valósulhattak meg. Átalakult a hazai iparművészet egyesületi háttere, szakmai érdekképviselete, új szervezetek jöttek létre. Elhalványult a képző- és iparművészet közötti határvonal, kiszélesedtek a művészi érték kifejezési lehetőségei. A többszöri reform ellenére a mai iparművészeti képzés háttere, célja tisztázatlan, szerkezete kidolgozatlan. Pozitívumot jelent a régiségkereskedés fellendülése és a növekvő társadalmi igény az egyedi kivitelezésű, emberléptékű környezet, a személyes hangulatú otthon és a tartósabb tárgyi környezet iránt.

  ENG
  A magyar iparművészet és tervezőművészet helyzetelemzése -
• PDF | REZ |

  Horkay Hörcher Ferenc
  Az esztétika (szak) vége és a művészek jövője

  
  Kérdése hogy a művészet az új évezredben is meghatározó tevékenységi és gondolkodási forma marad-e az ember számára, vagy közeli vége várható. A kilencvenes évek második felére a művészet haláláról szóló tanulmányok – paradox módon – egyfajta művészetelméleti reneszánszt indítottak el, amely nem volt mentes az idegenből átvett és divattá lett elméletek szokásos tüneteitől. A diskurzust nehezítette, hogy a hazai feladatmegosztás szerint a művészetek történeti megközelítése a művészettörténet feladata, elméleti vizsgálata viszont az esztétikáé. Az ezredforduló óta többen és eredményesen bontották le a két diszciplína közötti falakat, bár e törekvés sokszor a tudományos céhek erős ellenállásába ütközött. A 20. század során az esztétika szak (főképp Lukács György tevékenysége miatt) jelentős eredményeket hozott, de a BA/MA-rendszer és a szabadbölcsészet szak bevezetése kedvezőtlenül érintette a képzést. Az esztétikával kapcsolatos gyakorlati diskurzust átformálta a műkereskedelem felvirágzása, amely a kortárs művészetről való gondolkodásba szakmán kívüli szempontrendszert hozott. A művészi érték kiválását a kurátorok uralma és a múzeumok, a kiállításkultúra válsága is befolyásolta. A Magyar Művészeti Akadémia megalapítása és a körülötte bonyolódó viták inkább a művészet jövőjét, semmint halálát hirdetik.

  ENG
  Horkay Hörcher Ferenc DSc: Az esztétika (szak) vége és a művészek jövője - Avagy mi történt „A művészet vége” után?
• PDF | REZ |

  Arany János
  A magyar népdal az irodalomban

  
  A népköltészeti szövegek összegyűjtése, rendszerezése, és hatásának feltérképezése a 19. századi humán tudományok kiemelt feladata. A népköltészet és a műköltészet közötti kapcsolat vizsgálatának kiindulópontja a népdal, amely alapján a nemzeti műdal megszületett. A magyar literatúra korai századaiban a népdal a mainál jóval sokszínűbb formai és tematikai sajátosságokat mutatott. De a belső formai jegyek kérdésessé tették, hogy alkalmas-e kiindulópontként az írott költészet számára, másrészt még a poétikailag képzettebb költők sem voltak kellően felkészültek a népi költészet alkotó felhasználására. Az öntudatlan népiesség naiv tudatossággá változik a Tinóditól Amadéig ívelő folyamatban. A 18. századtól Petőfiig egyre tudatosabbá válik a nemzeti műdal megteremtése iránti törekvés. E fejlődésnek négy mozzanata különböztethető meg. Első foka az öntudatlan népiesség kora (15–17. század). Ekkor az eredeti népdal hatása az irodalomra elsősorban formai jellegű. A tanult lírikus átveszi a népdal éles tagoltságú ritmusát, amely a magyar zene és tánc természetéhez alkalmazkodott. De ez a korai költőcsoport még nem nevezhető népiesnek, mert nem törekedett a belső jegyek, a népi kompozíció teljességének elsajátítására. A 18. századig a műköltészet (a ritmus-hatástól eltekintve) nem mutatja jelét a néppel való érintkezésnek, az originális népdal esztétikai teljessége ismeretlen.

  ENG
  Arany János: A magyar népdal az irodalomban -
• PDF | REZ |

  Kulin Ferenc
  Kölcsey és az Akadémia

  
  Kölcsey Ferenc tudománypolitikai elveivel meghatározó szerepet játszott a magyar kultúra modern kori szellemi arculatának megformálásában. Kitüntetett helye volt abban a körben, amely kimunkálta az Akadémia nemzetpolitikai céljait, szervezeti rendjét és működésének alapelveit. A pozsonyi országgyűlésen (1832–1836) a magyar reformerek stratégiai célt és a nemzeti autonómia garanciáját láttak az Akadémia ügyében, a bécsi udvar viszont taktikai eszközként használta a „nyelvében élő nemzet” önállósulási törekvéseinek manipulálására. Bár Kölcsey végül visszalépett az Akadémia főtitkári posztjára történő jelöltségéből, álláspontja meghatározóvá vált a Tudós Társaság kultúrpolitikai elveiről szóló vitákban. A kulturális élet intézményesítésének politikai érdeke és az alkotás szabadságának polgári-liberális eszméje közötti szakadékot európai minták alapján kívánta áthidalni, hangsúlyozva a választás, a kompromisszumkészség és a szellemi autonómia igényének fontosságát. Az Akadémia alapelveinek formálódása legjobban Kölcsey és Széchenyi változó intenzitású együttműködésében követhető nyomon, rejtett dramaturgiájú dialógusuk a nagypolitika és a kultúra kapcsolódási pontjainak megértését segíti. Az Akadémia pályakezdésének éveiben kialakul a modern magyar szellemi élet máig érvényes szerkezete: egyik pólusán a mindenkori kultúrpolitika, a másikon a művészek „kettős elkötelezettsége”.

  ENG
  Kulin Ferenc PhD: Kölcsey és az Akadémia -
• PDF | REZ |

  Csáji Attila
  Hagyomány, megújulás – kultúránk vezető mezői

  
  Az élenjáró vizuális innováció a tradícióhoz fűződő viszony újragondolását teszi szükségessé. A magyar kultúrát (főképp a képzőművészetet) más nemzeti kultúrától öt vezérlő elv különbözteti meg. 1. Az euróatlanti és a keleti őskultúrák iránti egyidejű nyitottság. 2. Az individuális elszántság, öntörvényűség. 3. A „stroboszkópszerű” szaggatottság. 4. A népművészeti tradíció ösztönző hatása. 5. Kultúránk asszimilációs, empatikus képessége. A magyar kultúra legfontosabb kihívása a művészeti élet sokszínűségének megőrzése, amelynek feltétele a hagyomány és az újítás természetes harmóniájának megtalálása.

  ENG
  Csáji Attila: Hagyomány, megújulás – kultúránk vezérlő mezői - Egy művész több évtizedes feljegyzéseinek rövid áttekintése a nemzeti kultúrával kapcsolatban
• PDF | REZ |

  Dubrovay László
  Paradigmaváltás szükséges a kortárs zenében

  
  A 19. század során az addig kiegyensúlyozott zenei paraméterrendszer megváltozott, és a folyamat az „atonalitás” irányába indult el. A végeredmény: megszűnik a dallam, a harmónia, a ritmus, a dinamika, a hangszín. A „kortárs zene” elveszítette közönségét, ezért van szükség paradigmaváltásra. A szétesett, megszűnt zenei nyelv helyett olyan régi-új közlésrendszert kell létrehozni, amely ismét megteremti a zenei paraméterek harmóniáját. A zenei nyelv megújításával lehetségessé válik a régi-új mondanivalók megszólaltatása. Élményt adó zenemű nem születhet melódia-, harmónia-, ritmus-, dinamika-, hangszín-fantázia nélkül.

  ENG
  Dubrovay László: A paradigmaváltás szükségessége a kortárs zenében -
• PDF | REZ |

  Szemadám György
  Helyzetkép – magamról és a képzőművészetről

  
  A szerző – hosszú folyamat eredményeként – ateistából lett hívő, a kereszténység mellett más vallásokkal szemben is nyitott emberré. Értelmezésében a művész küldetése a közvetítés a transzcendens és az anyagi lét között. A képzőművészet eredeti feladata az Egy felmutatása, a Harmónia megtartása volt, de az Egység keresése helyébe a Másság kultusza, az Igazság helyébe az Érdekesség, a Harmónia helyébe a Különös lépett. A mai képzőművészeti élet az anyagi szempontnak kiemelt státust, véleménymonopóliumot és szinte korlátlan hatalmat biztosít, és azt is garantálja, hogy a közönség előtt csak a nemzetközi trend jelenhessen meg.

  ENG
  Szemadám György: Helyzetkép – magamról és a képzőművészetről -
• PDF | REZ |

  Építészetpolitika:
  Turi Attila beszélgetése Nagy Ervinnel, Bodonyi Csabával és Sáros Lászlóval

  
  Az építészetpolitika az ország dokumentuma. Legfontosabb feladata, hogy tudatosítsa a társadalomban: az épített környezet a nemzeti kultúra része. Célja annak biztosítása, hogy minél nagyobb hozzáadott szellemi érték keletkezzen a tradíciót, a környezet sajátosságait figyelembe vevő építési folyamat során. A legszélesebb kontextusban vizsgálva jelöli ki az építészeti kultúra fenntartásához, minőségének növeléséhez szükséges cselekvés irányát. A társadalmi és szakmai szervezetek véleményét összegző dokumentum az országos főépítész irányítása alatt és a MMA Építőművész Tagozatának bevonásával készült.

  ENG
  Turi Attila: Építészetpolitika - Turi Attila beszélgetése Nagy Ervinnel, Bodonyi Csabával és Sáros Lászlóval
• PDF | REZ |

  Dárday István
  A lélek furfangos feltámadása

  
  A termelés, a kereskedelem és a fogyasztás a harmadik évezredre megszünteti az élet előtt járó Műalkotás születésének és megteremtésének valódi feltételeit. Ezért egy előretekintő kulturális stratégia kiindulópontja nem lehet más, mint ellenszegülés a tőke egyeduralmának. A mozgóképgyártás félszáz éves intézményes struktúráit úgy kell megváltoztatni, hogy alkalmazkodni tudjon a változó feltételekhez, képes legyen a kultúrpolitika ellentmondásait megszüntetni, illetőleg megőrizni és újrateremteni a nemzeti értékeket.

  ENG
  Dárday István: A lélek furfangos feltámadása -
• PDF | REZ |

  Az ember drámai lény
  Varga Klára interjúja Szász Zsolttal, Bereményi Gézával, Almási-Tóth Andrással és Szabó Ferenc Jánossal

  
  Szász Zsolt: A Nemzeti Színháznak, az identitáskeresésben fontos társadalmi intézménynek elsődleges feladata, hogy az ízlésvitákon felülemelkedve beavassa a közönségét a nemzet örökségébe.

  Bereményi Géza: A mai közönség már nem sznob: a kortárs magyar színdarab akkor számíthat érdeklődésre, ha az erkölcsi válság bemutatásával közvetlenül szólítja meg a nézőt.

  Almási-Tóth András: A mai opera színházi műfaj lett, nem a hagyományra, hanem az újdonságra törekszik, és eltörli a magas és az alacsony kultúra közötti határvonalat.

  Szabó Ferenc János: A legnagyobb kihívás a nemzetközi operakincs színpadon tartása, de a kortárs operáknál nincs tradíció, a színpadon kell megteremteni a művet.

  ENG
  Varga Klára: Az ember drámai lény: - Varga Klára interjúja Szász Zsolttal, Bereményi Gézával, Almási-Tóth Andrással és Szabó Ferenc Jánossal
• PDF | REZ |

  Balogh Csaba
  A lapelőd – Magyar Művészet (1925–1949)

  
  A Magyar Művészet a legjelentősebb hazai képzőművészeti folyóirat a két világháború között. A Majovszky Pál szerkesztette évfolyamok sikere a következetes felépítéssel, a rangos szerzőgárdával és a tipográfiai igényességgel magyarázható. Az Oltványi-Ártinger Imre vezette folytatás már haloványabb, és a szellemi függetlenég eszménye nem társul kellő diplomáciai érzékkel. A háború után a harmadik szerkesztő, Bernáth Aurél nem változtatott a célkitűzésen, és a kommunista kultúrpolitika indexre tette a folyóiratot. Megszűnése után szerzői megőrizték a lap értékeit: a nyitottságot, kritikus szemléletet és az óvatos értékelést.

  ENG
  Balogh Csaba PhD: A lapelőd - Magyar Művészet (1925–1949)

• PDF | REZ | ENG
  TELJES KÖTET
• PDF | TEXT |

  Felelős Kiadó: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke • Szerkesztőbizottság: Dárday István, Dubrovay László, Erdélyi Zsuzsanna, Ferencz István, Marton Éva, Mezey Katalin, Simon Károly, Szemadám György • Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba • Főszerkesztő: Kulin Ferenc Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely • Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila • Laptervező: Árendás József • A szerkesztőség címe: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. II. emelet • szerkesztoseg@mma.hu • Szerkesztőségi órák: kedden 14–17 óra között • Megjelenik negyedévente. Ára számonként: 990 Ft • Nyomás: Kontaktprint • ISSN 2064-3799

  SZERKESZTŐBIZOTTSÁG