Sümegi György

Sümegi György (Kaposvár, 1947) művészettörténész. Muzeológusként sokat tett a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteménye fejlesztéséért (Wolfner-Farkas gyűjtemény, Tóth Menyhért festőművész életműve) és a Kecskeméti Képtár létrehozásáért. Dolgozott szerkesztőségekben (Forrás, Múzsák), a közigazgatásban és levéltárban. Kutatásai, tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez, a művésztelepekhez (nagybányai, kecskeméti, miskolci), 1956 képzőművészetéhez és fotóhagyatékához, egyes erdélyi (Nagy István, Nagy Imre, Szolnay Sándor, Miklóssy Gábor) és magyaroroszági képzőművészek életművéhez (Tóth Menyhért. Szalay Lajos stb.) kapcsolódnak. Több képzőművészeti film szakértője.

• PDF | REZ |

  A Petőfi-ikonográfiában a költő életében készült arcképek tekinthetők autentikusnak. A később született arcmások, illusztrációk és pályázati munkák nem járultak hozzá releváns jegyekkel a költő ikonográfiájához. A tanulmányíró Révész Imre Petőfi-képei, 1956 képzőművészetének Petőfi-ábrázolása és Ferenczy Béni egyik Petőfi-szobra kapcsán arra mutat rá, hogy a költő képzőművészeti ábrázolásaihoz sorolható művek javarészt Petőfi kultuszát szolgálják.

   

  ENG

  Sümegi, György

  Sándor Petőfi in the Visual Arts

  Approximations

   

  In the iconography of Petőfi, the portraits made during his lifetime are considered authentic. Later portraits, illustrations and tender submissions did not make any relevant contributions to the poet’s iconography. With reference to Imre Révész’s Petőfi pictures, the fine-art representations of the poet during the 1956 freedom fight and one of Béni Ferenczy’s Petőfi statues, the author points out that most of the works that can be classified as depictions of the poet in fine art were intended to serve the cult of Petőfi.

   

  Sümegi György: Petőfi Sándor a képzőművészetben - Magyar Művészet 2023/4
• PDF | REZ | ENG
  Sümegi György: Levelek Kolozsvárott - Magyar Művészet 24/1
• PDF | REZ |

  A tanulmányíró áttekinti, miként módosult a XX. század első felében a haditudósító státusza és a haditudósítás feladata. Az I. világháborúban civilek, főképp írók, újságírók vállalták ezt a szerepet, míg a II. világháború haditudósítója fegyverrel harcoló, kiképzett katona. A frontra küldött filmesek és fényképészek közvetlenebb módon tájékoztatták a hátországot, míg a képzőművészek, festők, grafikusok publikációkban és kiállításokon bemutatott műveikkel adtak hírt a harcokról.

  ENG

  Sümegi, György

  Seven Artists Covering the War at the River Don, June-September 1942

  (Imre Ballagó, István Benyovszky, Lajos Markos, Barna Megyeri, Lajos Pándy, Elemér Polony, Lajos Szalay)

   

  The author reviews how the status of war correspondents and the task of war reporting changed in the first half of the 20th century. In World War I this role was taken by civilians, mainly writers and journalists, while in World War II the war correspondent was a trained soldier fighting with a gun. Filmmakers and photographers sent to the front provided more direct information to the home front, while artists, painters and illustrators reported on the fighting through publications and exhibitions.

   

  Sümegi György: Hét haditudósító képzőművész a Donnál, 1942. június–szeptember - Magyar Művészet 2022/4