Ferdinandy György

Saint-Exupéry-, József Attila- és Márai Sándor-díjas író, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1956-ban hagyta el Magyarországot, közel fél évszázadot élt emigrációban. Magyarul, franciául és spanyolul mintegy hatvan kötete jelent meg. A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

• PDF | REZ |

  Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával
  Ferdinandy Györggyel beszélget Pécsi Györgyi

  Ferdinandy György 1956 őszén elsőéves francia szakos egyetemistaként hagyta el Magyarországot, és közel fél évszázados emigráció lett a sorsa. Tizenegy évet élt Franciaországban. Első két könyvét franciául írta, majd a spanyol nyelvű Puerto Ricó-i egyetemen tanított harmincöt évig. Az ezredforduló óta Miamiban és nagyobbrészt Budapesten él. Magyarul, franciául és spanyolul mintegy hatvan kötete jelent meg. A Saint-Exupéry-, József Attila- és Márai Sándordíjas író, irodalomtörténész, egyetemi tanár hasonló utat járt be, mint Remenyik Zsigmond, akinek spanyol nyelvű munkásságát elemző kutatásai forrásértékűek. A beszélgetés során Ferdinandy György az írói mesterség alapanyagához, a nyelvhez való viszonyáról is vall. Az emigráció évtizedei arra ébresztették rá, hogy a tanult nyelvek elkophatnak, de az anyanyelv – amely egyetlen formája az írói elmélyedésnek – nem. Az erőszakos nyelvváltás az öngyilkosság egyik formája, mert az alkotó, ha akarja, ha nem, magával viszi saját hagyományát. Ezért is reménytelen erőfeszítés, amikor az író felnőttként kultúrát és nyelvet akar váltani, hiszen a lényeges dolgokról csak az anyanyelvén tud szólni.

  ENG
  Pécsi Györgyi, Ferdinandy György: Az ember a saját hagyományát, ha akarja, ha nem, viszi magával - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ |

  Ferdinandy György
  1956 a nyugati magyar irodalomban

  A szerző – alkotóútját felelevenítve – arra keres választ, hogy az 1956 után a szabad világba kerülő "atal írók miért nem vetették papírra a forradalom nagyregényét, amit a Kádár-korszak évtizedeiben nem tehettek meg az itthon maradottak. A válaszokat latolgatva arra jut, talán most jött el az emlékezés ideje. Mert emberöltő kell ahhoz, hogy beérjenek az emlékek, és művészi formát öltsön a történelmi tapasztalat. Lehetséges, hogy a 60. évforduló küszöbén érkezett el 1956 igazán jelentős irodalmi feldolgozásának az ideje?

  ENG
  Ferdinandy György: 1956 a nyugati magyar irodalomban - Magyar Művészet 2016/4