Palotai János

(Budapest, 1939 –)

esztéta, szakíró, egyetemi oktató

Az ELTE történelem-filozófia szakán végzett, esztétikából doktorált. A Mûegyetemen művészetfilozófiát, az Iparművészeti Főiskolán, majd a Moholy-Nagy László Egyetemen vizuális kommunikációt, az ELTÉ-n médiaismeretet tanított. Kutatási területe a film- és a fotóművészet, a vizuális kommunikáció és kultúra. Írásai a Balkonban, a Filmkultúrában, a Fotóművészetben, a Magyar Művészetben, az Új művészetben, valamint internetes portálokon jelennek meg.

Főbb művei: Filmkalauz (Mohos Sándorral közösen, 1997); tanári kézikönyvet írt, majd tananyagot készített Pásztor Erikával az internetre (www.media.ars-wonderland.hu). 

• PDF | REZ |

  Palotai János
  Szalon – Képek és pixelek. A fotóművészeten innen – és túl

  A Műcsarnokban bemutatott kiállítás koncepciója egyrészt az európai gondolkodás gyökeréhez vezet vissza: a látogató Platón barlangjában bolyong, ahol a sötétség és a világosság kettőssége az örök igazságkeresésre utal. Ugyanakkor a kiállítás korunk jelentésválságának a dokumentuma, ezért az utóbbi évek friss alkotásaival a jelent is látni, láttatni kell. Noha az idei Nemzeti Szalon eredeti terve ennek bemutatása volt, ez mégsem valósult meg maradéktalanul.

  ENG
  Palotai János: Szalon – Képek és pixelek. A fotóművészeten innen – és túl. - Magyar Művészet 2016/3
• PDF | REZ |

  Palotai János
  1956 a képzőművészetben

  A forradalom bukása után a diktatúra kriminalizálta, démonizálta ellenfelét, de a képzőművészeti megjelenítést tiltó törvény rendre önmaga megszegésére kényszerült, mert folyamatosan nevén kellett neveznie azt, amit tiltott. A bukás után – a nézőponttól és a történelmi helyzettől függően – a vesztesek lettek az ábrázolt „rosszak”, és csak jóval később válhattak a forradalom dicső harcosaivá, hiszen a művek jelentős része 1989 után kapott nyilvánosságot. A tanulmány számba veszi a forradalom alatti képzőművészeti aktivitás sajátosságait – például az utcára vitt művészet a félszáz évvel korábbi avantgárdot idézi –, valamint a legfontosabb motívumokat: a lyukas zászlótól a fegyvereken át a temetőig. Végül egy olyan területet vizsgál, amely kívül esik a képzőművészet és a mozgókép látómezején: számos rajz- és festményfilmet, valamint báb-, gyurma- és a homokanimációt ihletett 1956 emléke.

  ENG
  Palotai János: 1956 a képzőművészetben - Magyar Művészet 2016/4