Olsvay Endre

Szirmai Albert- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, művésztanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. 1986-tól koncertezik szerzőként, előadóként. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

• PDF | REZ |

  Olsvay Endre
  Kérdőjelek, kételyek, kényszerek

  Bár a paradigmaváltás fogalmának konjunktúrája van, kérdéses, hogy van-e létjogosultsága a zenetörténet területén, hiszen több eltérő jelentéstartalmú kifejezést takar. Külön kérdés, hogy léteznek-e speciálisan a magyar zenére vonatkozó paradigmák. A zenei paradigma nem választható el az adott kor tudományos és általános művészeti paradigmáitól, de a zenetudomány sajátos helyzete, vizsgálódási köre módosíthatja az általános korszakparadigma fogalmát. A közeli események megítélésekor problematikus a paradigmaváltás megítélése, mert a szemben állónak látszó tendenciák idővel közelíthetnek egymáshoz. A zenetörténetben az sem bizonyos, hogy a végkonklúziójában paradigmaváltásnak minősíthető folyamat a művészi tényekben tetten érhető-e, mert a paradigmaváltás nem mindig kapcsolható meghatározó zeneszerzőkhöz. Tovább nehezíti a paradigmaváltás megítélését az azonos stílustörténeti korszakban tevékenykedő összefoglaló alkotók és az úttörő kísérletezők dichotómiája. A habitus és a zenei eszköztár meghatározó elemei (hangkészlet, játékmód, szonáta-elv) alapján az előbbiek tovább oszthatóak minimalista és reduktív szerzőkre, az utóbbiak pedig egységes formanyelvre és eklektikusságra törekvőkre. Egy művészeti ág paradigmája, bármilyen elterjedt is, mély átélés, őszinteség nélkül puszta másolássá, divattá válhat.

  ENG
  Olsvay Endre: Kérdőjelek, kételyek, kényszerek - Magyar Művészet 2013/1
• PDF | REZ |

  Olsvay Endre
  Kodály és a zenetörténet

  A tanulmány Kodályt, a zeneszerzőt állítja a középpontba, abban a hitben, hogy a kevésbé egzakt megközelítés új megvilágításba helyezi alakját. A bemutatás első szempontjaként azt vizsgálja, a magyar komponista hogyan illeszkedik a zenetörténet áramába, mely zeneszerzőkkel és milyen szempontok alapján említhető együtt, kik az előképei és a rokonai. Ezt Kodály zeneszerzői, tanári, kritikusi és elméletírói habitusának jellemzése követi. A szerző a Kodály a zenetörténetben relációt a másik oldalról is megvizsgálja: mit tartott Kodály a zenetörténetből érdemlegesnek-érvényesnek saját maga és alkotói munkája számára: mely zeneszerző elődökre, példákra, és milyen zenetörténeti folyamatokra utal pozitívan (vagy kevésbé pozitívan). Ez különösen gazdag forrásterület, hiszen Kodály zenetudósként – maga is történeti szemlélettel átitatva – széles összefüggésekben gondolkodott.

  ENG
  Olsvay Endre: Kodály és a zenetörténet - Magyar Művészet 2017/3
• PDF | REZ |

  Olsvay Endre
  Kodály

  A zenészhivatás művelőiből ritkán válnak a történelem szimbólumhordozó személyiségei: ez összefügghet a választott múzsa megfoghatatlanabb szubsztanciájával. A tanulmány amellett érvel, hogy Kodály Zoltán tetteivel és – főképp a Zrínyi szózata és a Nemzeti dal című – alkotásaival az 1956-os forradalom jelképes művészalakjává vált. Halálakor alighanem nagyobb tömegek érezték át szelleme igazi súlyát, mint korábban: a ravatalához járuló, a kegyeletét fegyelmezetten lerovó sokaság 1956 előtt is tisztelgett – kései, nemes demonstrációként.

  ENG
  Olsvay Endre: Kodály - Magyar Művészet 2016/4