Wesselényi-Garay Andor PhD

okleveles építészmérnök, okleveles urbanista, a Metropolitan Egyetem Design Intézetének habilitált egyetemi docense, a METSZET folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe a kortárs (magyar) építészet. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa.

• PDF | REZ |

  A tanulmányíró áttekinti azokat az okokat, amelyek miatt Magyarországon nincs építészeti kritika – miközben mégis van. A 2008-as gazdasági válság előtti évtizedet leszámítva hazánkban a belső, mediális és szakmaszociológiai kihívások a viszonylagos amatörizmus irányába terelik, illetve ennek állapotában tartják az építészeti kritikát. A műfaj művelhetőségétől elválaszthatatlan gaz dasági kontextushoz és a meghatározó kulturális alapszerkezethez kedvezőtlenül társulnak azok a mediális problémák, amelyek javarészt a nyomtatott sajtó jellegéből és pozícióvesztéséből származnak.

  ENG
  Wesselényi-Garay Andor PhD: Méltatni vagy hasba szúrni? - Magyar Művészet 2020/01
• PDF | REZ |

  A tanulmány fő tézise, hogy ma is létezik népi építészet, de ennek ikonográfiája élesen eltér a kanonizálttól, létrejötte pedig a ház léptékét meghaladó térbeli asszemblázs. A snassz, az új-népi építészet és a népi historizmusok között megjelenő tárgyalakulatok egyaránt származnak egyfajta esztétikai igényből és a jógazda-szemléletből. Az írás második része esettanulmány segítségével szemlélteti a kortárs új-népi építészet sajátosságait, és a jelenség egészét telek méretű asszem blázsként értelmezi.

  ENG
  Wesselényi-Garay Andor PhD: A snassztól a spontánig A népi építészet új megjelenési formái 2. - Magyar Művészet 2021/01
• PDF | REZ |

  Wesselényi-Garay Andor
  Térbe írt történelem

  A tanulmány egy sajátos befogadói elvárásnak és egyben építészeti programnak az elméleti kérdését és gyakorlati megvalósulását vizsgálja. Egyrészt történelmi események felidézését várjuk el bizonyos épületektől, ugyanakkor az építészet a történelmi emlékezet, a történelmi trauma tudatos megjelenítésére vállalkozik. A magyarban már az elnevezések is különböznek: az emlékművet az utókor emeli, és maradandónak kell lennie; a művészeti emléket – a műemléket – a múlt hagyja örökül az utókorra. Az előbbi tudatos döntés eredménye, az utóbbi státusza némiképp bizonytalan, mert az általa hordozott tudás, tapasztalat és érték mibenléte megváltozhat. Önálló építészetelméleti kérdést jelent a városi térbe illeszkedő rom, amely bizonyos formai és esztétikai elvek szerint rendeződő, sajátos funkcióval – az emlékezet fenntartásának küldetésével – bíró tárgyalakulat.

  ENG
  Wesselényi-Garay Andor PhD: Térbe írt történelem - Magyar Művészet 2018/2
• PDF | REZ |

  A szerző fő állítása, hogy ma is létezik népi építészet, de ennek ikonográfiája élesen eltér a kanonizálttól, létrejötte pedig a ház léptékét meghaladó térbeli asszemblázs. A snassz, az új-népi építészet és a népi historizmusok között megjelenő tárgyalakulatok egyaránt származnak egyfajta esztétikai igényből és a jógazda-szemléletből. A tétel igazolására a tanulmány első szakasza szétbontja a vallás–nép–művészet fogalomhármasát, majd a vallás és az építészet legtágabban értelmezett kapcsolatát mutatja be. A második rész a nép és az építészet fogalomkettősét dekonstruálja.

  ENG
  Wesselényi-Garay Andor PhD: A snassztól a spontánig - Magyar Művészet 2020/04