Cseke Ákos PhD

filozófus, esszéíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habilitált egyetemi docense. Legutóbbi könyvei: Igaz szó, igaz élet (2015), Szabadság (2016).

• PDF | REZ |

  Vasadi Péter (1926–2017) költészetének és gondolkodásának alapkérdése nem az, hogy mit tudunk Istenről, mit tudunk a kereszténységről – inkább ezek fordítottja: mit tud rólam a kereszténység, mit tud rólam, az emberről a keresztény Isten, aki az evangéliumok szerint értem is meghalt a kereszten. Vasadi alaptémája a lélek mélyéről fel-feltörő isteni tudás és szeretet, amely bátorítja, figyeli, meghallgatja, látja, és belülről érti meg az embert. A szerző elemzésével azt bizonyítja, hogy e sajátos költői látásmód egyik legjobb példája A bűnös asszony című vers.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: A bűnös asszony. Vasadi Péter mint teológus - Magyar Művészet 2020/02
• PDF | REZ |

  Cseke Ákos
  Síron túli iratok. Barthes és Foucault a halálról

  A szerző halálát hirdető elmélet kidolgozásával Roland Barthes és Michel Foucault a művet a szerzői intencióból –mint jelentésadó forrásból – értelmező gyakorlat ellen emelte fel a szavát. Barthes édesanyja halála után írt feljegyzései Gyásznapló címmel jelent meg. A tanulmány rámutat, hogy Barthes-nak az anya halála és a szerző halála kapcsán kifejtett gondolatai ugyanazt hangsúlyozzák: a jelentés hiányát. Foucault utolsó előadás-sorozata, Az igazság bátorsága az eltitkolás gyümölcse:elhallgatja hallgatósága elől, hogy a halálra készül.Ahogy az anya halála Barthes-nál átírta a korábbi,„teológiaellenes” teóriákat, úgy Foucault-nál is kitapintható ez az irányváltás. A szerző halálának tézise tárgyilagos reakciónak tűnt az élet kérdésére, de a másik halála vagy önmaga halálának az elkerülhetetlensége új válaszokat vont maga után a kései Barthes és a kései Foucault számára.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: Síron túli iratok. Barthes és Foucault a halálról - Magyar Művészet 2018/1
• PDF | REZ |

  Cseke Ákos
  Az igazság bátorsága. Beckett, Foucault

  Heidegger mellett Samuel Beckett volt Foucault „titkos társa” a gondolkodásban. A francia filozófus pályája elején jó hivatkozási pontot talált „a szerző halála” téziséhez Backettben, aki valóban megpróbált eltűnni az általa alkotott szövegben és szöveg mögött. A kései Foucault számára az igazság kimondása vadságot, barbárságot és brutalitást jelent, és szerinte a művészetnek is ezzel kell szembesítenie. A modern művészet antiplatonikus (nem ideálokat mutat be), antiarisztoteliánus (a szabálytalanság válik egyedüli szabályává) és kultúraellenes (a kulturális konszenzusok ellen a saját barbár igazságát állítja szembe). Kimondható, hogy Beckett művei „az igazság bátorságának” sajátos modern manifesztumai? Drámájában, A játszma végében esztétikai formává válik a brutalitásával és formátlanságával tüntető etikai tartalom és igazság. A Beckett által felvázolt forma egyrészt kultúraellenes, ugyanakkor az igazság nevében a kultúrát szinte teljes egészében újrateremti, önmagát megkérdőjelezi, mégis szüntelenül épít, új kérdéseket szül, szinte lezárhatatlan és kimeríthetetlen alkotás. A játszma vége alighanem akkor érthető meg teljességében, ha belátjuk, hogy Beckett színháza a kegyetlenség színháza, de ez a kegyetlenség elsősorban metafizikai természetű.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: Az igazság bátorsága. Beckett, Foucault - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ |

  Cseke Ákos
  Szakrális művészet

  Kérdéses, mit jelent a szakrális művészet, ha léteznek olyan szakrális műtárgyak, amelyek nem tekinthetők művészinek, másrészt vannak szakrális térben látható, szakrális rendeltetésű művek, amelyek nem nevezhetők szakrálisnak, és ismeretesek olyan művészeti alkotások is, amelyek nem felelnek meg az egyházi programművészet elvárásainak, miközben a szentség lényegi elemeit hordozzák. A megtestesülés misztériumából fakadóan a kereszténységtől idegen a profán kultúrától élesen elkülönülő, tiszta szakrális művészet. A liturgikus közegtől távol eső irodalomban is találhatóak olyan művek, amelyek hitelesen rejtik magukba a kereszténység drámáját. Beckett Godot-ra várva című művének szoros olvasata azt bizonyítja, hogy az üres és banális profanitás nem remélt gazdagságot rejt: a várakozás profán és szakrális dimenziója együtt él, de egyik sem kizárólagos, és a szöveg gazdag rétegzettsége miatt külön is értelmezhető. A darab a transzcendensre reflektálva láttatja az emberi létezés alapelemét, a sóvárgást a hit, a remény és a szeretet megtalálására. A szentség nem szorul rá a művészetre, mert erejénél fogva mindenütt jelen van Az igazi művészet pedig a létezés minden fokát, így a szakralitás szféráját is érinti, ez azonban nem feltétele, inkább következménye működésének.

  ENG
  Cseke Ákos PhD: Szakrális művészet - Magyar Művészet 2014/2