Gróh Gáspár, dr.

Pethő Sándor-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszé- és közíró, szerkesztő, a Magyar Szemle főszerkesztő-helyettese, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője. Fő kutatási területe az irodalom a történelemben és a történelem az irodalomban.

• PDF | REZ |

  Az utókor többnyire nem esztétikai szempontok alapján válogat Mészöly Miklós eredetileg oszthatatlan egységként születő, de összetett életművének részei között. Mészöly a pártállam nemzetellenessége idején is a nemzeti örökségben gyökerező szépirodalom, a hagyományok újrafogalmazásának és megújításának kiemelkedő alkotója volt. Az irodalmi közbeszédben munkássága a posztmodernnek nevezett művészi irányzat egyik hivatkozási alapja lett. A tanulmányíró arra mutat rá, hogy e besorolás nem alaptalan, de egyoldalú.

  ENG

  Gróh, Gáspár

  Side Notes to Listening

  The Century of Miklós Mészöly

   

  It is usually not on the basis of aesthetic criteria that posterity picks and chooses among the various parts of Miklós Mészöly's complex oeuvre, which was originally composed as an indivisible whole. Even under an anti-national party state, Mészöly was an outstanding author of fiction rooted in national heritage and of the redefinition and renewal of traditions. In literary discourse, his work has become a reference point for an artistic movement known as postmodernism. The author points out that this classification is not unfounded but lopsided.

  Gróh Gáspár, dr.: Széljegyzetek a hallgatáshoz - Magyar Művészet 2022/1
• PDF | REZ |

  Egykor az egységes magyar irodalmat tagoló kritikai harcok az irodalom határai között maradtak. A szerző úgy látja, ez a világ elmúlt. A mai két, meghatározó szépirodalmi és irodalomkritikai modell – a „hagyományos” és a „posztmodern” – meglehetős pontossággal illeszkedik a pártrendszer szerkezetét meghatározó ideológiák értékpreferenciáihoz. A gyors és radikális átpolitizálódás súlyos következménye, hogy az irodalmi és az irodalomkritikai szembenállás önmagában már nem értelmezhető, ezért azok az írók és kritikusok is megkapják a maguk besorolását, akik kívül akarnak maradni e szembenálláson.

  ENG
  Gróh Gáspár, dr.: A kettészakadt kritika - Magyar Művészet 2020/01
• PDF | REZ |

  A szerző családi emlékeit idézve szemlélteti, hogy a törvényeit fel nem adó élet más dimenzióban működik, mint a történelem. Bármilyen mélyen élik és szenvedik meg közösségük sorsát, az embereknek mindennapjaikban saját idejük parancsol. Leginkább a múlt magánlevelei tanúskodnak arról, hogy a megemlékezéseket előhívó, szimbolikus jelentésű pillanatok mögött is ott voltak a hétköznapok. A trianoni tragédia személyes oldaláról vallanak azok a levelek, amelyeket a szerző nagyapja írt Budapestről menyasszonyához, a Magyarországtól elszakított Rózsahegyre.

  ENG
  Gróh Gáspár, dr.: Százéves levelek - Magyar Művészet 2020/04
• PDF | REZ |

  Mészöly Miklós számára szülőhelye, Szekszárd nemcsak sajátos civilizációjú és kultúrájú kisváros, a polgári formákba átmentett rendiség őrzője, hanem az urbanizáció otthonosan természetközeli formája is. Az ottani élet természetes ritmusa beépül Mészöly műveinek dinamikájába, és az ábrázolás, a poézis ihletőjén túl világnézetté és poétikává válik. Így lesz alkotói világa egyszerre klasszikus és romantikus, realista és a realizmussal szemben modern, némely vonatkozásban posztmodern.

  ENG

  Gróh, Gáspár

  The Poetry and Poetics of Hungarian Urbanity

  For Miklós Mészöly, his birthplace, Szekszárd, is not only a small town with its own civilization and culture, preserver of feudal traits in modern bourgeois forms, but also a familiar and natural way of urbanization. Its natural pace of life is integrated into the dynamic of Mészöly’s works, and its representation, beyond being an inspiration for poetry, becomes a world view and a poetics. Thus, his creative world becomes both classical and romantic, realistic and, in contrast to realism, modern, in some respects even postmodern.

   

  Gróh Gáspár, dr.: A magyar urbanitás poézise és poétikája - Magyar Művészet 23/5
• PDF | REZ |

  A kánon fogalma két évtizede került az irodalmi gondolkodás témái közé. Bebizonyosodott, hogy a kánon nem irodalomtörténeti, hanem kultúrpolitikai kérdés. Ez nemcsak a politikai hatalom irodalommal kapcsolatos gyakorlatát jelenti, hanem azt is, hogy az irodalom a saját körében lezáratlan csatáit a politikai küzdelem harcterén vívja tovább. A szerző amellett érvel, hogy a hatalmi centrumok szerepe döntő a kánon aktuális ügyeiben, de a történeti kánon kérdésében nem az övék az utolsó szó.

  ENG

  Gróh, Gáspár

  Time Will Tell, Not the Reviewer

  Reflections on the Canon

  The concept of the canon was introduced into literary thought two decades ago. It has been shown that the canon is not a matter of literary history, but of cultural policy. This means not only the practice of political power in relation to literature, but also that literature continues to fight the battles it has left unfinished in its own circle on the battlefield of political struggle. The author argues that the role of the centres of power is decisive in the current affairs of the canon, but they do not have the last word on the issue of the historical canon.

         

  Gróh Gáspár, dr.: Az idő rostál, nem a kritikus - Magyar Művészet 2022/4
• PDF | REZ |

  Gróh Gáspár
  „Mi, hódoltságiak…”

  Németh László a magyar történelem és kultúra kijelölte keretek között végbemenő szociális igazságtételre, a nyugati demokráciákat követő, de hibáikat kiküszöbölő modernizációs modellre várt. Forradalmi változásokra, de biztosan nem az utca forradalmára. Németh László 1956-tal foglalkozó írásainak első csoportja a forradalom sodrásában született. A másik az elemző, a helyzetképet adó, értelmező esszé. Az utolsót pedig azok a szépírói művek alkotják, amelyek rejtetten-áttételesen kijelölik gondolkodásmódja koordinátáit. A Galilei többéves töprengés írói tükre, egyúttal a szellemi végrendelet igényével készült számvetés – ezért fontos tételei a rákövetkező „forradalmi írásokban” is megjelennek. A Galilei összetettebb, mint egy politikai parabola: nem az elnyomás, hanem a kiszolgáltatottság drámája, amelyet jelképesebb pillanatban nem is lehetett volna bemutatni, mint 1956. október 20-án.

  ENG
  Gróh Gáspár, dr.: „Mi, hódoltságiak…” - Magyar Művészet 2016/4
• PDF | REZ | ENG
  Gróh Gáspár, dr.: SZEMLE - Költők és madarak, avagy nemcsak a lovaknak lehet szárnyuk - Magyar Művészet 2021/02