Horkay Hörcher Ferenc DSc

eszmetörténész, esztéta, szerkesztő, egyetemi tanár, az MTA BTK Filozó#ai Intézet igazgatója. Fő kutatási területe: kora modern esztétikatörténet, ágazati esztétikák, irodalomkritika, politikai eszmetörténet. 

• PDF | REZ |

  Horkay Hörcher Ferenc
  Önképzés és közösségépítés – a Bildung-eszmény eszmetörténeti és esztétikai jelentései

  A szakirodalomban nem található a XX. századi művészet lázadásának minden formájára és tárgyára érvényes meghatározás. A tanulmány a „Bildung” fogalmát azzal a céllal eleveníti fel, hogy a kortárs művészet egy körét értelmezze, másrészt egy követendő művészeteszményt mutasson fel. Az antik és keresztény hagyományokra épülő XVIII. századi Bildung-fogalom alkalmas lehet a kortárs művészet két fontos feladatának kijelölésére és társadalmi legitimációjának alátámasztására, mivel a művészi tevékenység célját az önképzésben, az önkiteljesítésben látja, és a művészetnek a társadalom egészének kiművelésében játszott szerepére irányítja a figyelmet. A Bildung-fogalom történeti áttekintése során három korszak kap kiemelt figyelmet: az antik róma kultúra-fogalma, a középkori keresztény formatio, végül a terminológia reneszánsz és felvilágosodáskori használata. Hangsúlyos a műveltségeszmény Humboldttól származó definíciója is, amely a Bildung-fogalom egyéni és közösségi meghatározottsága közötti feszültséget írja le. A Bildungsbürgertum vizsgálata azt bizonyítja, hogy lehetséges egy olyan kortárs magasművészet-koncepció, amelynek nem a polgárpukkasztás a célja, hanem a Bildung fogalmában rejlő önképzés és a közösségi művelődéseszmény megvalósítása. 

  ENG
  Horkay Hörcher Ferenc DSc: Önképzés és közösségépítés – a Bildung-eszmény eszmetörténeti és esztétikai jelentései - Magyar Művészet 2014/3-4
• PDF | REZ |

  Horkay Hörcher Ferenc
  Az esztétika (szak) vége és a művészek jövője

  
  Kérdése hogy a művészet az új évezredben is meghatározó tevékenységi és gondolkodási forma marad-e az ember számára, vagy közeli vége várható. A kilencvenes évek második felére a művészet haláláról szóló tanulmányok – paradox módon – egyfajta művészetelméleti reneszánszt indítottak el, amely nem volt mentes az idegenből átvett és divattá lett elméletek szokásos tüneteitől. A diskurzust nehezítette, hogy a hazai feladatmegosztás szerint a művészetek történeti megközelítése a művészettörténet feladata, elméleti vizsgálata viszont az esztétikáé. Az ezredforduló óta többen és eredményesen bontották le a két diszciplína közötti falakat, bár e törekvés sokszor a tudományos céhek erős ellenállásába ütközött. A 20. század során az esztétika szak (főképp Lukács György tevékenysége miatt) jelentős eredményeket hozott, de a BA/MA-rendszer és a szabadbölcsészet szak bevezetése kedvezőtlenül érintette a képzést. Az esztétikával kapcsolatos gyakorlati diskurzust átformálta a műkereskedelem felvirágzása, amely a kortárs művészetről való gondolkodásba szakmán kívüli szempontrendszert hozott. A művészi érték kiválását a kurátorok uralma és a múzeumok, a kiállításkultúra válsága is befolyásolta. A Magyar Művészeti Akadémia megalapítása és a körülötte bonyolódó viták inkább a művészet jövőjét, semmint halálát hirdetik.

  ENG
  Horkay Hörcher Ferenc DSc: Az esztétika (szak) vége és a művészek jövője - Magyar Művészet 2013/1