Szász Zsolt

Blattner-díjas bábművész, dramaturg, rendező. A Hatytyúdal Színház vezetője, 1993-tól 2012-ig a Szárnyas Sárkány Fesztivál művészeti vezetője. 1991-től a Nemzetközi Betlehemes Találkozó főmunkatársa. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője.

• PDF | REZ |

  Pálfi Ágnes – Szász Zsolt
  Költői és/vagy epikus színház?

  Magyarországon a mai színházról folyó viták – sokszor átpolitizált érveket hangoztatva – elsősorban a rendezők személyéről szólnak. Mintha maga a színpadon megjelenő alkotás már nem is volna érdekes. Egy ilyen, tárgyában elbizonytalanodott kritikai közegben kell újra megvizsgálni például olyan poétikai fogalmat, mint a költői színház, amivel a Nemzeti Színház jelenlegi vezetése művészi célját meghatározza. De az is magyarázatra vár, hogy van-e még létjogosultsága az epikus színház terminusnak, illetve tekinthető-e költői műalkotásnak például egy realista stílusban megírt dráma. A beszélgetés – a kortárs színházi előadásokra hivatkozva – annak reményében járja körül ezeket a problémákat, hogy a hazai irodalomtudományban már évtizedek óta jelen lévő műfaj–tipo– lógiai fogalomkészlet és elemzési szempontrendszer a színházról való párbeszédet is előreviszi.

  ENG
  Szász Zsolt, Pálfi Ágnes PhD: Költői és/vagy epikus színház? - Magyar Művészet 2016/3
• PDF | REZ |

  Pálfi Ágnes – Szász Zsolt
  Aranykori nevetés, komikum, paródia sacra Párbeszéd a humor természetrajzáról

  A beszélgetés rávilágít, hogy a humornak létezik egy sajátosan színháztudományi értelmezése. Vitatható, hogy a komikum és a szatíra történelmileg magasabb rendű esztétikai minőség, mint a humor. A humor a morállal társítható jelenség, ugyanakkor egy népet a maga sajátos humorával lehet a legjobban jellemezni, karakterizálni. A paródia és a sacra egymástól elválaszthatatlan: mindkettő az égi és a földi cselekmény folyamatos dialógusát reprezentálja. A Don Quijote világát is meghatározza a paródiából a sacrába való átfordulás spirituális eseménye.

  ENG
  Szász Zsolt, Pálfi Ágnes PhD: Aranykori nevetés, komikum, paródia sacra Párbeszéd a humor természetrajzáról - Magyar Művészet 2015/2
• PDF | REZ |

  Szász Zsolt
  Aktorok színeváltozása

  A pártállam kultúrpolitikájának eredményeként a polgári mentalitás elveszítette a nemzet egészére kiterjedő centrumképző erejét, és ez a színészmesterség átadásának hagyományát is megtörte. Lehetséges a megszakadt generációs lánc újbóli egybefűzése, ha egy produkció keretében létrejön a két alkotó múlt- és jelenbeli művészi praxisa közötti dialógus. Azonban a színházművészet csak akkor képes a megújulásra, ha ez a fajta autodidaxis áthatja az újonnan fellépő generáció egészét – köztük a fiatal drámaírókat, esztétákat –, és a közönség azt érzi, hogy a színpadi játéknak valódi tétje van.

  ENG
  Szász Zsolt: Aktorok színeváltozása - Magyar Művészet 2017/1
• PDF | REZ |

  Szász Zsolt
  Sodor és meder – Avagy: lesz-e a munkánkon áldás?

  Az előadóművészetekben a gazdasági, morális válságjelenségek és a megújulást kikényszerítő folyamatok együttesen hatnak, ezért a művészek megnyilatkozásai társadalmi indikátornak is tekinthetőek. A különböző értékrendet vallók csatározásai után ma már nyilvánvaló, hogy veszélyes a színházról az aktuálpolitika frazeológiájával párbeszédet folytatni: ez maga után vonhatja a közönség polarizálódását és a színháztól való elpártolását. Jelen vitairat szakmai diskurzusra ösztönzi a színházról gondolkodók széles körét. A nyelvi azonosságú polgári nemzetállamokban az önreprezentáción túl a színház hármas funkciót tölt be: morális fórum, a „gyakorlati bölcsesség” terjesztője és esztétikai intézmény, ezért a színházművészetben is a nemzeti kultúra elsődlegességére érdemes szavazni a globalizálódó világ szisztémájával szemben. A honi színházkritika fogalomkészlete, értékítélete mára bizonytalanná vált, ezért orientáló szerepét kevésbé tudja betölteni. Az Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának fontos szerepe lehet a hazai színházkultúra elméletellenességének feloldásában. A mai hivatásos bábjátszás hazai eredményei és strukturális válsága rávilágít a teljes színházi szakma kritikus pontjaira, de arra is példát mutat, hogy a szemléletváltás érdekében milyen energiákat kell mozgósítani.

  ENG
  Szász Zsolt: Sodor és meder – Avagy: lesz-e a munkánkon áldás? - Magyar Művészet 2014/3-4
• PDF | REZ |

  Szász Zsolt
  „K”, avagy a titkos gén

  A bábművész szerző a Nemzeti Színházban előadott koreai halotti sámán szertartás kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a színház összetett nyelvezetében az érzéki megtapasztalás jelkészlete az elsődleges. A Kelet kultúrája máig őrzi a művészet mágikus erejébe vetett hitet. Ez a komplexitás sérül, ha azon a helyen, ahol a néző egy másik kultúrával találkozik, csupán egycsatornás információátadás történik. Az előadás így is érzékeltette a kultusz és a színház közötti megbonthatatlan kapcsolatot, amely nem szorítható be a történeti és stíluskategóriák keretei közé.

  ENG
  Szász Zsolt: „K”, avagy a titkos gén - Magyar Művészet 2016/2
• PDF | REZ |

  Szász Zsolt
  Új dramaturgiával a történelem színpadán

  A szerző vitatja azt az elvárást, amely szerint a nemzet színházának mindenekelőtt magyar szerzőségű, magyar tematikájú, történelmünk nagyjait színpadra állító darabokat kötelessége színre vinni, mégpedig úgy, hogy a rendező ne a maga vízióját fogalmazza meg, hanem ragaszkodjon a szerző elgondolásához és az eredeti drámai textushoz. A tanulmány a Nemzeti Színház közelmúltjának és jelenének történelmi tárgyú repertoárját áttekintve mutatja be Vidnyánszky Attila színpadi nyelvének és az általa képviselt történelemszemléletnek az alakulását.

  ENG
  Szász Zsolt: Új dramaturgiával a történelem színpadán - Magyar Művészet 2018/2
• PDF | REZ |

  Szász Zsolt
  Ünnep minden időben

  Az identitását kereső és a civilizációs nyomás alól szabadulni vágyó fiatal nemzedék az archaikus kultúrák örökségének felfedezésére és a modern szellemi életbe való integrációjára törekszik. Az archaikus ünnepek olyan totális szemléletet tükröznek, amelynek alapja a nagy világidőben való folyamatos tájékozódás. Újrateremtik az emberben azt a képességet, amely évezredeken át alkalmassá tette, hogy környezetét a természeti törvényekkel összhangban uralja. A mai ünnepeknek is ezt a „szellemi ökológiát” kellene szolgálniuk.

  ENG
  Szász Zsolt: Ünnep minden időben - Magyar Művészet 2015/4